Még valami: természetesen a gyerek neve és neveltetése és egy csomó minden lehet és kell, hogy kompromisszum tárgya legyen, előbb kicsit elvágólagos voltam.

De: én azt gondolom, hogy jó dolog, ha az emberben él egy belső kép arról, hogy mit szeretne. Pl. ha tetszenek neki dolgok, van stílusa, közel állnak hozzá adott esetben bizonyos stílusú nevek. Vagy bizonyos stílusú kanapék vagy mittudoménmik. Mikor a házunkat építettük nem úgy választottam csempét vagy hajópadlót vagy falszínt, hogy egy katalógusból kiválasztottam azt, ami tetszik, hanem tudtam, hogy mit akarok és addig jártam utána és addig veszekedtem a mesterekkel, míg olyan nem lett, amilyet elképzeltem.

Így aztén nem trendi és nem divatos a házunk, viszont elegáns és stílusos.

A kilenc éves lányom mostanában állandóan kérdezget, hogy Mama, szerinted ez szép? Ez jó? Ez  a néni okos? Szereted? stb.stb. És én ilyenkor mindig megkérdezem tőle, hogy szerinted milyen?? És csak az ő véleménye után mondom el a sajátomat, megindokolva, hogy én miért gondolom ezt.

Na, csak ennyit akartam mondani, tudom ez megint nem simulékony vélemény, de nem is akart az lenni, világ életemben rossz fórumozó voltam.