Azért, hogy ne érhessen olyan vád (ami már valahol, valamikor megtörtént), hogy folyton csak jókat mondok az általunk tárgyalt növényfajokról, ezzel gonosz szándékkal félrevezetve a közönséget azok termeszthetőségével, minőségével, stb. kapcsolatban, most szeretnék bemutatni néhány, fügével kapcsolatos kellemetlenséget.
A túl nagy méretű fák másodtermése annyira bőséges, hogy (különösen ilyen gyors érés esetén, mint a mostani) nagyon nehezen kezelhető. Ha valakinek ilyen óriási növényekből több is van a birtokában, csak úgy képes a termés megfelelő részét hasznosítani, ha az érés időszakában időt és fáradságot nem kímélve, folyamatosan szedi, nagyon sok részletben. Berendezkedik azok folyamatos értékesítésére, hűtőtárolására vagy valamilyen feldolgozására. Néhány napos távollét után már úgy is a földet beborító lehullott, érett és részben tönkrement gyümölcsök látványa fogadott, hogy közben a megbízott szedők vödörszám szedték őket.
Az ilyen, 6-7 méter magas fák fölső részein lévő (egyébként legjobb minőségű) termések épségben nagyon nehezen szüretelhetők le.
A néhány éven keresztül nem elfagyott sarj-bokrokon fügét termesztők kevésbé küzdenek ilyen gondokkal.
Talán az ésszerűség azt kívánná, hogy kisebb méretűre redukáljuk és kezelhetőbbé tegyük a növényeinket olyan helyeken is, ahol ezt a redukciót a téli hideg nem végzi el. De ki tud ellenállni a kísértésnek, amikor kontinentális területen, olyan méretű fái nőnek, hogy a mediterrán vidékeken is megirigyelnék: csak olyan ürügyet talál, hogy azt mondja: ezek kísérleti növények és a céljuk sokkal inkább a klímabemutatás és általában a demonstráció, ennélfogva a közhasznúság, mintsem a saját egyéni haszon. (Egyesek erre azt mondják: ilyet csak egy "lökött" mondhat. A maguk szemszögéből nézve, biztosan igazuk is van.)