Persze igazad van.
Ám lehet valamit szeretni és nem szeretni. Én nem nézem azt, amit nem szeretek. A Star Trek-et pl azért (is) szeretem, mert nagyon jól mérhetők rajta az éppen aktuális "kívánatos" társadalmi jellemzők. Lásd: Kirk macsó, mindent ő csinál, minden csaj az ő karjába omlik (minden részben, tehát fontos a szex!), ezzel szemben Picard team-ben gondolkodik, fontos szerepe van Deanna Troi-nak, aztán ott van Jadzia Dax, na ez aztán a másság!...

Én a jó fantasztikust azért szeretem, mert mindig ráébreszt, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk a Földtől és a 3 dimenziótól elvonatkoztatni.

Most olvasok pl 1 könyvet, amiben van 1 "régi, antik, szivarforma" űrhajó. Amikor először szerepel a könyvben, akkor 1 bolygó felszínén van, úgy, ahogy azt mi is megszoktuk, orrával az ég felé. Belül természetesen több szintes, szintenként más-más funkció, nem is ez az érdekes, hanem az, h rögtön felmerült bennem, mi lesz, ha felszáll és a padlóból fal lesz.

Hülye földi sztereotípia, amit egyébként a filmek is tovább erősítenek: járműveink horizontálisak: busz, vonat, stb., a fant. filmekben is horizontálisak az űrhajók.

Pedig hülyeség, a könyvben az űrhajó felszáll és függőlegesen utazik. Logikus, nincs gravitáció, légellenállás, stb. Mégis úgy gondolkodunk (legalábbis én, eddig), hogy a starshipek orra a menetirány felé néz.

Szóval többek között ezért is szeretek fantasztikust olvasni, mert segít abban, hogy a gondolkodásom ne rozsdásodjon be (annyira :).

(Imádtam a "Síkföld" c könyvet is.)

Remélem nem lettem itt a végére nagyon OFF.
e