<olvasónapló>Épp most olvastam valamit, ahol az utolsó pillanatig reménykedtem a szerencsés befejezésben, de végül persze jól pofára estem...
ha legalább az elején ott lett volna megjegyzésként, hogy 'unHappy ending', akkor valószínűleg el sem olvasom...

Néha az az érzésem, hogy egyes szerzők jobb szeretik, ha az olvasó sír, mintha örül – talán azért, mert a szomorgást és szenvedést könnyebb írni... Ahogy visszagondolok saját kis írásaimra, én még a legszomorúbbak végén is igyekeztem valami kiutat vagy vigasztalást hagyni, nem pedig azt, hogy 'itt a vége, nincs tovább, sírjatok'</>