Street artnak feltűntetett rongálás és sértegetés Följelentelek – ezért művész vagyok! A Bűvcsarnokban művészeti alkotásokkal följelentették a művészek a Bűrcsarnokot és a kommunista értékrend szerint manipuláló művészettörténészeket. (Na, mi van?!) Társasági élet tárgya lett a hír, kik mosnak, mit mosnak, miért mossák? Milyen pénzt mosnak a művészek alkotásain keresztül? Kik a korruptak a művészeti életben? A KGábor művészeti központ előtti fölfestés útrongálás arra utal, hogy az adófizető állampolgárok pénzét a KGábor által vásárolt képeken keresztül újra osztják. Azt állítják, hogy a művészet alkalmas arra, hogy az állami támogatások (1/3) a vállalatok pénzei (1/3) és a KGábor pénze (1/3) speciális technikákkal „kitisztul”, kifolyik, köddé válik. A Bűvcsarnok a magyar kortárs művészet nemzetközi elfogadtatására létrejött és alapító okirata szerint is ezt a célt szolgáló intézmény az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nulla hatásfokkal fogadtatott el nemzetközi piacon magyar művészt. A demokratikus versenyt teljesen kizárva a különböző kánonok érdekeik szerint választanak, - esetenként természetbeni ellenszolgáltatásokért ajándékba adott képért művészeti alkotásokért, amelyért természetesen nem adóznak, - mondják meg a kósert. Akadályozzák a versenyt, csak a rendszerváltás után végzett, a szakma szerint 2500 körülire tett alkotókból a rosszindulatok szerint 2400-at sikerült kirekeszteni. Milyen gazdálkodó azaz állam, amely az előző rendszerben kialakított szokásrendszert fenntartja és a kommunista normatívát erősíti átalakítva a kapitális kommunizmust kommunális kommunizmussá? Említsük meg a képzés hatásfokát is: az egyetemi képzéseken résztvevő 2500 hallgatóból 2400 került gödörbe. Több tízmilliárdos károkozást előállítva. A művészeti produktum hatására megindult diskurzus ráirányítja a figyelmet magukra a művészekre is. Miszerint gyakorlatilag mindegyik adócsaló. Hisz miután a galéria rendszer kialakulását a művészeti alap helyén kialakuló NKA név alatt jegyzett új kommunális elosztórendszer megakadályozta a művészek kimentve érzik magukat a számlaadás bármilyen kötelezettsége alól, mert úgy gondolják, az állam korrumpálja, kényszeríti őket a számla nélküli értékesítésre. Műteremből – jut eszembe abból a műteremből, amelyet eleve csak korrupció útján lehet szétosztani kevesebb van tudniillik mint Acél elvtársnak volt. Kiterjedt az Istent játszók köre:Mit sem változott a művészeti díjak kiválasztó, kirekesztő, megkülönböztető, manipuláló rendszere. Különös hévvel hívták fel a figyelmet egy új intézményre, amelyet a kulturális minisztérium hozott létre, hogy tovább segítse, bomlassza és rekessze ki a magyar művészeket az európai vérkeringésből. Ezért hát a neve az intézménynek „ a magyar kortárs művészet nemzetközi elfogadtatását segítő intézet”. Vezetője B.B.Úr, aki több tízmilliós keretének felhasználásáról a HVG és Világgazdaság oldalain halált megvető bátorsággal ismeri el és tárja fel, hogy ő lelkesen finanszírozza a művészettörténészeinek célirányos „káderképző” utazásait, tömve a zsebüket, növelve a magánvagyonukat, szemben a sokat kritizált KGábor-os „Magyar Kortárs Művészeti Múzeum” magánvagyon növeléssel. B.B. azzal is eldicsekszik, hogy ő állította le elhíresült művésznőnk Tereskova kisasszony parlamentet leszaró akcióját miniszteri utasításra. A technika pedig hasonló az Acél elvtárs által használatos technikával. Kapott egy könyvet nem lézető életművéről, és egy kiállítást a MAKSZ-ban, akkor amikor a neten meghirdetett „szarjuk le a parlamentet” projektre már csaknem 100%-os eredménnyel büszkélkedett, azaz kupolájáig ért a parlamentnek a trágya. Természetesen az ajándékozás, mint ellenszolgáltatás így sem maradt el a közszereplők között. A B.Úr által kijelölt, felkarolt istenített Sz. Attilának is szolgáltatott. Gyarapítva ezzel az adófizető állampolgárok pénzéből az adózatlan magánvagyont. Mossátok a pénzt az én művészetemen! - szólít fel a képzőművészeti egyetem tanára Napsugár Úr. Feljelentek, tehát művész vagyok! Ez így volt a kommunizmusban is! Úgy hírlik, hogy a művészet alá bebújhatok, ha kárt okozok, rongálhatom a műemlékeket falfirkáimmal, szidhatom a miniszterelnököt, az APEH-et, föltárhatom Killer úr hogyan őrzi meg az előző rendszer kapitális-kommunista eredményeit, kirekesztő, megkülönböztető, károkozó szokásait? Már pont olyan vagyok mint egy III/3-as ügynök, tehát nem volt rendszerváltás. Feljelentek, tehát ügynök vagyok. A Bűvcsarnok, miután 0%-os hatékonysággal fogadtatja el a nemzetközi piacon a magyar művészeket, 100%-os állami finanszírozásból, folyamatos speciális finanszírozási projekteket valósít meg: a bújtatott finanszírozás művészetét – meséli el a Bűvcsarnok alkalmazottja: Hozzunk be reneszánsz divat projektre kb. 10 olasz céget, finanszíroztassuk meg velük egy magas státuszú divatbemutató költségeit, kérjünk 2000 Ft-os belépőjegyet és ezek után kapjunk Killer úrtól az adófizetők pénzéből több tízmilliós állami támogatást, mit fiktív számlákkal szétosztunk egymás között. Mégiscsak tudnak a művészettörténészek pénzmosó projektet csinálni! Egy újabb ötlet: A mi ominózus címünkben is brandelt „mosd a pénzedet” , szedj össze néhány havert, galériát – nem feledkezhetsz meg a Bűvcsarnok igazgatójának a barátnője által vezetett galériáról- hányjuk össze néhány haver képeit, amiket már előzőleg kiválasztottunk – csak semmi fölösleges információfeldolgozás, művészettörténészi munka – és máris lehívhatunk Killer úrtól pár tízmillió forintot, kigurítjuk a pénzt haverokon keresztül. A lényeg pénzmosás legyen, friss, profi és lokális. Csak semmi nemzetközi. No verseny, no nemzetközi hírnév, no magyar szellemi termék. No magyar művészeti piac. Csak mosd a pénzed az én művészetemen! Lehet, hogy Killer úr arra kényszerül, hogy kiadja a Bűvcsarnokot gebinbe? Műkritikusok nemzetközi szövetsége (AICA) nyílt levélben agitál a kommunizmus mellett. Fölháborodva követeli, hogy az évi 27 millió forint közgyűjtemény támogatást növelje meg a miniszter, mert, hogy a műkritikusok kitűnő munkát végeznek. Tudniillik semmilyen projektet nem valósítottak meg az elmúlt 20 év alatt, elutasítják a művészek versenyét. Csak Fehérvárott bevallásuk szerint 6 ezer műalkotást raktároznak, így lesznek műtárosból raktáros. Összekeverik a fölértékelést a leértékeléssel, elutasítják a nemzeti műtárgyvagyon gazdálkodást, ugyanakkor állításuk szerint több ezer képzőművészeti alkotást kormányoztak át speciális technikákkal állami tulajdonból magántulajdonba, nagyban segítve az újkori műgyűjtők létrejöttét. Elutasítják a műtárgygazdálkodást, és a műtárt értéknyilvántartást. Szándékosan eldugják az állításuk szerint is több száz darabos értékrendű műtárgyvagyont a köz elől. Csak így tudják megőrizni hatalmukat és tudnak garázdálkodni a több milliárdos művészeti vagyonban. Killer Úr! Hol is van az a művészeti vagyon leltár? Szeretnénk látni az elmúlt 5 év művészeti vagyon értéknövekedését! A művészeti vagyon projektgazdálkodásából származó bevételeket osszák meg az állampolgárokkal! Hol vannak a titkos fotó, szobor, plakát, nyomat és egyéb művészeti tárak? Nyilvános, a köz által hozzáférhető információk hiányában lehet, hogy mégis joggal jelentik föl, szólítják föl a korrupció intézményrendszerét fenntartó Killer Urat pénzmosásra?! ___________________________________________________________________