Nyilván minden szülő ismeri annyira a gyerekét, hogy olyan helyet válasszon, ami a gyereknek is tetszeni fog. Eddig is így csináltuk, ezután is így lesz. Eszembe sem jutna bármire is kényszeríteni a gyerekem, s ha ő tizenévesen azt mondaná, nem akar velünk jönni, mert inkább a barátaival utazik, nem csinálnék belőle problémát. A lényeg az, hogy addig is megszeresse az utazást, tudja értékelni a lehetőséget, és legyen igénye arra, hogy először a saját szemével nézzen utána a dolgoknak, s csak azután alapozzon mások véleményére. Ha kiskorában megszokja az utazást, egész életében bátran fog majd mozogni a világban, s remélhetőleg nem mindig csak a hibákat fogja keresni mindenben, hanem meglátja majd a dolgok pozitív oldalát is, mert el tudja fogadni, hogy mások másképp élnek, mást szeretnek, mást tartanak fontosnak.

A gyerekek memóriája sokkal jobb, mint ahogy sok szülő gondolja, s ha rásegítünk fényképekkel, videókkal, még jobban rögzülnek az emlékek. Az öt és fél éves lányunk határozott különbséget tud tenni a helyek között, ahol eddig jártunk, meg tudja mondani, hol mi tetszett neki a legjobban, s határozott véleménye van arról is, hová és miért menne vissza. Szinte nincs olyan nap, hogy ne emlegetne valamit az utazásokról, még arra is emlékszik, mikor mit ettünk, milyen emberekkel találkoztunk, hol milyen növényeket és állatokat láttunk, és még sorolhatnám. S mivel mindent a saját bőrén tapasztalt, sokkal maradandóbbak az emlékei, mintha csak hallott volna róluk vagy látta volna valahol, s ez az, amiért az utazás pótolhatatlan. Ezért érdemes kicsi gyereket külföldre is vinni, mert egy másik országban teljesen más impulzusok is érik, mint a megszokott környezetében, s ezek is beépülnek majd a világképébe. Mindez aktívan, természetesen és élménydúsan, a szülők által nyújtott biztonságban. Tud valaki ennél jobban motiváló és hatásosabb módszert egy pici gyereknek a világ megismerésére?