500 Ft volt a Szigeten a Polgár Péter-könyv új "kiadása" (napon nem érdemes olvasni, mert megolvad a ragasztása és szétesik ezerfelé), valóban szerepel már benne az idei világturné setlistje is. Egyébként azon túl, hogy forrásmegjelölés nélkül van összeollózva mindenféle külföldi kiadványból és interjúból, a szerkezete jó (tipikus rockkönyvszerkezet-sablon), ám nagyon hiányoltam egy-egy album esetében a kicsit "esszésebb", értékelő összefoglalókat, amely tartalmazta volna pl. az IM-karrierben betöltött szerepét a példányszámoktól az általános kritikai fogadtatáson át a rockzenei trendekhez való viszonyáig. Külön ciki, hogy 1-1 lemezborítót bekezdéseken keresztül elemez, de maga borító még fekete-fehérben sem látható (nyilván a jogdíjak miatt, de ezek amúgy is sokszorosan sértve vannak). Továbbá nagyon hiányzik a könyv végéről egy részletes diszkográfia, illetve a tagok biográfiája. Szóval a rajongói nézőpont nem elég egy jó IM-könyvhöz, kellene a kritikai attitűd és a komplexebb értelmezés is. A szintén ekkor beszerzett, szintén PP szerzőségű Metallica-könyv e szempontok szerint egy fokkal jobb az IM-könyvnél.

*

Anno a Video Pieces című műsoros kölcsön VHS volt az első találkozás 85 táján, át is másoltattam, rajta 4 db klippel (Number, Run to t H, Trooper + ?), sajnos kölcsönadtam. Lenyűgözött  a zene, ám akkoriban csak a Metallica létezett számomra. Aztán 88-ban a Seventh Son jugoszláv hamis műsoros kazettán. Az a lemez betette a kaput, most is ez szól, számomra csak ezután jön a Number, a Somewhere, a Power stb.). Gyorsan beszerezve az adddigi lemezek másolt kazettán, a No Prayert már hivatalos magyar kiadású kazettán vettem meg a megjelenés napján (reklámozta a magyar EMI a Danubiuson, hogy mikor jelenik meg). Az a lemez elég nagy csalódás volt, bár szép lassan megszoktam. A Fear lemez viszont már unalmasnak tűnt akkoriban (a grunge-alternatív hullámhoz képest), a Dickinson-lelépéstől pedig megszűntem követni a Maident. Maradtak a klasszikus albumok, rongyosra hallgatva, egészen a legutóbbi időkig, mostanában fedezem fel a kimaradt dolgokat. Ez a Sziget-koncert nagyot dobott a fanatizálásomon. (Pár éve láttam szintén a Szigeten az Iron Majdnemet, akkor fogadtam meg, hogy látnom kell élőben a Nagyokat is. Jól nyomták a tribute-fiúk.)