Ez az olimpiai szereplés szerencsés volt, örüljünk neki.
A csapat lényegében ugyanaz mint ami a vb-n szerepelt, mégis az ottani eredmény után a földbe lett döngölve, most meg már túlzottan is dícsérve van. Holott mi történt? Az egyik ki-ki meccsen a későbbi világbajnoktól kaptunk ki éppen csak, ezért nem kerültünk a legjobb 4-ba, most meg egy kipukkadt csapatot vertünk meg megérdemelten és a legjobb 4-be kerültünk. Ezért még nincs okunk arra, hogy elfelejtkezzünk a problémákról. A csapatunk továbbra is képes egy-egy meccsen bárki ellen helytállni, de egy sorozatban nem, nagyon hullámzó a teljesítményünk.
Semmiféle újdonságot nem mutattunk be. Védekezésünk ugyanolyan mint eddig, gyenge. Ennek részben az is az oka, hogy a bírók pofátlanul egyoldalúak velünk szemben. Kétségtelen tény, a játékosaink sokszor követnek el szabálytalanságokat, de a mostani sorozatban is feltűnő volt, hogy a koreaiak, a franciák, az oroszok stb. által elkövetett ugyanolyan, sőt jóval durvább szabálytalanságokért is jóval kevesebbszer következett 2 perces kiállítás, mint a mieinknél.
A csapat a szentpétervári vb alkalmával még három irányítóval rendelkezett, Görbicz, Ferling, Siti s a csapategység is látható volt. Azóta eltolódtak az erőviszonyok s most már jó ideje CSAK Görbicz AZ IRÁNYÍTÓ. Ennek meg is van az eredménye, a csapaton belüli egység, a szentpétervári összefogás, összetartás eltűnt. A csapat Görbiczre épül s ez nagy hiba. Ez attól függetlenül így van, hogy szerintem ő világ legjobb játékosa. Itt viszont nem egyéni sportról van szó, hanem csapatról, ahol nem rá kellene építeni a csapatot, hanem neki kellene a csapatból kiemelkedni a zsenialitásával. Úgy, ahogy Maradona a foci vb-t nyert argentin csapatból. Nálunk az amit játszunk, Görbicztől függ. Nélküle, vagy gyengébb formája esetén esetleges a támadójátékunk. A többi csapatnál megfigyelhető, hogy az átlövőknek rendszeresen zárnak a többiek, ellentétben a nálunk megfigyelhető trenddel, hogy csak Szamoránszky igyekszik zárni. Nálunk játszik a BL legjobban teljesítő átlövője, de a válogatott mérkőzéseken nincs senki, aki segítene neki, elzárással, hogy lövőhelyzetbe jusson, kivéve néha néha Ferlinget. Hiába tudjuk, hogy ő nem az, aki a szaggatottnál magasra felugorva veszi célba a kaput. Ugyanez a helyzet a jobb oldalon is, pedig Tomorinak is van olyan lövőereje, hogy ezt ki lehetne használni. Ehelyett az átlövőink is betörésekre vannak kényszerítve. A szélsőink a mérkőzések nagy részében álldogálnak a pálya két sarkában a középső 4 ember meg kínlódik. Miért nincs sokkal több befutás, zárás, zavarás a részükről? Nem hiszem, hogy csak az elhatározásukon múlna a dolog. Nagyon kevés a megtervezett akciónk, nagyon esetlegesek, várjuk, hogy Görbétől jön majd egy zseniális átadás. Vannak is ilyenek, szép számmal, csak kevés ahhoz, hogy ezzel egy norvég, orosz vagy koreai együttest arra kényszerítsünk, hogy ők fussanak az eredmény után s ne mi. Nincs balkezes átlövőnk. Nem minden csapatnak van, mégis begyakorolnak olyan figurákat, ahol a jobbkezes ember is lövőhelyzetbe jut. A mi átlövőink miért nem képesek felugrásból lőni? Az átlövőinknek nem betörésből kellene a góljaik nagy részét megszerezni. A sokkal alacsonyabb koreaiak meg tudják ezt tenni, mi nem?
Visszanézve a mérkőzéseket, elképesztő, hogy a begyakorolt figurák, amik a hatos fal előtt zajlanak, milyen nevetségesek. Görbicz, Tóth, Ferling stb. a 9-esen kívül helyet cserélve dobálgatják egymásnak a labdát, teljesen veszélytelenül anélkül, hogy nyomást gyakorolnánk az ellenfélre, hagyjuk pihenni őket s csodálkozunk, hogy milyen gyorsan passzívat jeleznek a bírók az ilyen támadásainknál. De ez nem csoda, hiszen láthatóan egyáltalán nem törünk a kapu felé, nem látható ilyen szándék.
Kovacsicz nagyon rapszódikusan szerepel, külön foglalkozni kellene vele, mert dühítő, hogy egyes meccseken a legnagyobb ziccereket is kihagyja. Szerencse, hogy most a legfontosabb pillanatokban úgy játszott s úgy lőtt, ahogy azt tőle elvárható.

Kulcsembereink túlságosan sokat vannak a pályán, nincs idejük pihenni. Ismét csak Görbiczet lehet kiemelni, - mint akinél a legfeltűnőbb ez a zseniális húzásai ellentételeként - aki megfigyelhetően a második félidőben több labdát is elpasszol, mint ez már nem egy fontos meccsen megtörtént. Miért neki kell a legtöbb időt a pályán tölteni? Miért nem kap több pihenőt, hogy ezek kikerülhetőek legyenek? Ilyenkor nyugodtan elő lehetne venni a betanult figurákat, (hol vannak ezek?) amelyeket nélküle is le lehet játszani, és/vagy jöjjön védekezni helyette más. Kifacsarjuk az embereket, közben fél csapatnyi játékos a kispadon ül szinte egész mérkőzés alatt.

Védekezésünk alapja Pálinger, ami eleve jelzi, hogy a védekezésben alapvető gondok vannak, lassúak vagyunk. Pálinger sajnos bravúrkapus. Sajnos, mert jól megfigyelhető, hogy a 8-9 méterről leadott lövések esetén leginkább csak szemrehányó tekintettel leül a kapuban, de nem védi a lövéseket. Feltűnő, hogy amig a francia, az orosz, a koreai vagy akár a román kapus az ilyen lövéseknél is többször bravúrosan véd, ez nála szinte elenyésző mértékben fordul elő. A közeli lövéseknél, ziccerhelyzetekben elképesztő a teljesítménye, de az átlaga így elég csúnyán leromlik s valószínű ezért is nem szokta elnyerni az All Star címért folyó harcban a legjobb kapus címét. A bal oldali védekezésben megint ki kell emelni Görbiczet, mint gyenge pontot. Nem védekezik jól, nem ütközik, ezért a védekezésünk eltolódik. A bal 3-as védő kénytelen kifelé besegíteni, és akkor vagy a beállóst nem tudják fogni, vagy a jobb oldalon lesz létszámhiány, vagy betörési lehetőség. A védekezés minőségét a jobb oldalon szintén az ezen a poszton szereplők teljesítményével kell összehasonlítani. Nem biztos, hogy neki kell védekezni. A norvégok is megoldják, hogy Hammerseng többnyire csak támad.
A cseréktől való ódzkodás is nagyon érdekes. Univerzális játékosokra van szükség, nem lehet cserélni, mert lerohannak bennünket szól a jelszó, de közben minden élcsapat rengeteget cserél. Őket nem rohanják le? Vajon miért nem?
A csapategységben sincs minden rendben. Az igazán fontos mérkőzéseken nagyon összekapják magukat, de aztán nem látni az egymásért való küzdést, nem CSAPAT vagyunk.
Így pedig hiába vannak egyénileg jól képzett játékosaink.

A szerencsés és így sikeresnek minősíthető olimpia szereplés után jó volna kiküszöböli ezeket a hibákat, mert akkor véleményem szerint, ez a játékosállomány képes lenne feljutni a csúcsra kis szerencsével, ami mindenhez kell.
Utószóként még annyit, hogy a Görbicz kérdés megkerülhetetlen minden téren s ennek helyretétele alapvető fontosságú. Ő egy világklasszis, aki a legutóbbi vb-n olyan magasra tette saját maga által a mércét, hogy az már szinte emberfeletti s annak megfelelni mindig lehetetlen. Ez az ő gondja. Ettől függetlenül CSAPAT-ot kell építeni és őt abba beleilleszteni, figyelemmel zsenialitására, nem pedig ráépíteni. Sem támadni, sem bántani nincs szándékom ezzel az írással egyik játékost sem, az a véleményem, hogy a norvégok által is járt csapatépítés felé kell haladnunk, ahol a terhek megoszlanak és a zsenik villoghatnak.