Rokakoma Creative Commons License 2008.08.26 0 0 8786

Nekem az első lemez a  Brave New World volt a sajátom, addig tudtam Eddie-ékről , láttam tizenegy-két évesen  a madness-t a Zenebutikban, a gimiben a rajztanár a borítókat vetítette művtöri órán, amik lenyügőztek, a szomszéd kislány adott kölcsön kazettára másolt lemezeket,  de különösebben nem érdekelt, én  grunge  őrült voltam és nagy gánzos. A maiden hangos volt és  félelmetes a "koponyás csávó".

Mikor Axl-ék nek annyi lett akkor kezdtem el másféle zenék után is érdeklődni (Metallica, Cult, Black Sabbath, Judas, Ozzy,...), az akkori cimborám adott két gyűrött vhs-t - amit sajnos elajándákoztam már - koncerteket. Az egyik a moonchild-del kezdődött, és akkor valami már piszkálta a csőrömet, hogy jó kis zene.

Olvastam a Metalhammert évekig, és fél szemmel kisértem végig a törést a zenekarban, a Blazey éveket, és a nagy újrakezdést.

És a BNW volt az lemez ami igazi kedvencemmé tette a zenekart, de a villámcsapás akkor volt mikor meghallottam a Fear-t a Rió lemezen!!!!!!!!!!

 Most is borzong a hátam.

Utoljára reggel hallgattam meg munkába menet.

 

Idén ötödszörre láttam őket.

 

Tegnap nézelődtem a jutubon lányaimmal, mutogattam a szigetes felvételeket, a kisebbik lányom feltarva mutatja a kicsi és a hüvelykujját - Apa te is igy integettél?

Éneklik: Sihuhu-sihuhu huuuuu huuhuuhuuhuu sihuhu!! :-))

Előzmény: Justis_4_US (8784)