Ez a baj a magyar sportban. Elérünk (nem kis szerencsével) valamilyen elfogadható eredményt, aztán mindenki kurávra elégedetten dől hátra, hogy de jók vagyunk. Ahelyett, hogy megnéznék, hogy hogy játszottunk. Mert nem jól.

Aztán meg a legközelebbi versenyen jön a nagy pofára esés, amikor az a nem kis szerencse nem mellénk áll (lásd legutóbbi VB - kis szerencsével megverjük az oroszokat - szinte végig vezettünk -, és mi vagyunk a 4 között, és akkor mindenki elégedett ott is, és akkor talán most az olimpián szívunk egy 8. hellyel).