Szia Stermi!
Én is nagyon örülök, hogy Te is itt vagy már köztünk és én is azt mondom, hogy a történtek miatt azért ne fogd vissza magad :o) Már csak azért sem, mert a Testament lemezen Tamás és Laci játékát is hallhatjuk még!
* * *
Már régóra szerettem volna írni és most végre szakítottam időt, hogy írjak a NOSTRADAMUS Testament lemezéről.
El kell, hogy mondjam, nálam ez a lemez is feliratkozott azon lemezek sorába, amelyektől egy jó darabig nem bírtam elszakadni :o) Már több mint egy hónapja csak ezt a CD-t hallgatom és még mindig nem tudok betelni vele!
Az utóbbi években (időrendi sorrendben) ilyen hatású lemezek voltak számomra Robi Meeting Point-ja, Attila Utópia c. lemeze és a 2. archív Solaris CD, a NOAB is (valamint egy KANSAS válogatáslemez is).
Tehát: Testament CD.
Már első meghallgatásra is eléggé bejött nekem ez a lemez, ám akkor még nem sejtettem, hogy ennyire elkap majd a gépszíj… :o)
1. Az indító Solarissimo hihetetlenül jó és erőteljes kezdés, nagyon jó bevezetése a lemeznek! Már a kezdő billentyűs futamok és hangszínek ismerős érzéseket kavartak föl bennem :o) Nagyszerű, ahogyan a bedúsuló billentyűszólamok és az erőteljes dobalap után fokozatosan belépnek a hangszerek: ahogy belehasít a gitár, vérbő hangzással belép a basszus és mindezek fölött megszólal a fuvola! Csodálatos dallamok követik egymást, újabb billentyű- és gitárszólókkal, váltakozva a fuvolával, mindeközben végig intenzív basszusjátékkal, majd - és most már végig - ismét a fuvola viszi a prímet sodró, szárnyaló játékával, alatta igazán dús hangzással. Hát…, nehéz ezt az érzést szavakba öntenem, de szinte izzik a vérem, miközben ezt a számot hallgatom és a szám második felében az a vezetődallam a fuvolán..., repíti a Solaris-os lelkemet rendesen! Eddig tipikusan ilyet csak Solaris-zenék esetében éreztem! Azt gondolom, hogy telitalálat ennek a dalnak a címe, ezt a zenét egyfajta tiszteletadásnak érzem a SOLARIS előtt!
2. A folytatás a Trójával (Troy) már más stílus, de szintén erőteljes zene, nagyon masszív basszus- és dobjátékkal, metálosabb megszólalással, kontrasztként változatos fuvola- és erre felelgető billentyűs témákkal. Majd a szám utolsó fél percében már komolyzenét idéző és virtuóz fuvolafutamok szólalnak meg a szimfonikussá szélesedő hangzás fölött! Egészen káprázatos ez a befejezés!
3. Lírai zongorarésszel indul a Shadow In The Rain, amely aztán a zongora mellett szívbe markolóan szép fuvoladallammal folytatódik – én kicsit szomorúnak érzem ezt a dallamot, de lehet, hogy csak a mostani lelkiállapotom miatt érzem ilyennek. Nagyon ízes gitártéma következik, majd ismét a fuvoláé a főszerep, melyet egy gyönyörű basszusjáték vált fel. Utána visszatér a fuvola vezérdallama és egyre inkább bedúsul a hangzás, majd a végén egymás után lépnek ki a hangszerek, míg végül már csak a zongora marad, ez is fokozatosan elhaló témával. Nagyon szép zene és nagyon tetszik ez a keretes megoldás!
4. Igazi metálos és kétlábdobos megszólalással következik a Divine Comedy (Isteni színjáték).
Egyetlen problémám ezzel a számmal, hogy szerintem túl sok torzítót használtak benne, így többször is massza-szerű a hangzás. Viszont éppen emiatt nagyon kontrasztos az e fölött tisztán megszólaló fuvola. De a dallamok, főleg a fuvolatémák, nagyszerűek és ennek a számnak a befejezése is szimfonikus jellegű!
5. számként a This Is Not The Day Of Your Death következik, lassabb tempóval és sötétebb tónusokkal. Nagyon szép és kicsit „filózgatós” basszusjátékkal indul a zene, a háttérben leheletfinom szinti-dallammal, majd már erőteljesebb basszustéma fölött belép a fuvola is bársonyosan puha hangzással, billentyűtémák is kibomlanak, s mindezt nagyon szép és kiegyensúlyozott dobjáték kíséri. Belép a gitár is és egyszercsak mindez összeérik és már egy nagyszabású zene szólal meg ismét.
6. A Children’s Kingdom nagyon szép szinti-fuvola párossal indul, majd hirtelen kitágul a billentyűs megszólalás és a többi hangszer belépésével ismét erőteljes zene szólal meg több rétegben is. A fuvola időnként szinte játékos dallamát ismét szimfonikus hangzás kíséri.
7. számként a lemez legjókedvűbb darabja :o), a Run Of The World hangzik el. Fantasztikusan jó feelingje van ennek a zenének, igazi örömzene! A tömör megszólalás fölött hihetetlen felszabadult és vidám fuvolajáték dallamaiban tobzódhatunk.
8. És következik a lemez címadó darabja, a Testament. Nehéz szavakba formálni ezt a 14 perces kompozíciót, annyira sokféle hangulat jellemzi. Nagyon szép zongoratémával indul, melyhez hamarosan társul a fuvola is. Majd erőteljes basszusbelépést követően egészen sötét tónusú billentyűs témát hallhatunk, melyet kontrasztként csodálatos, fénylő fuvoladallam követ. Ezután nagyszabású, de továbbra is mély tónusú zene következik, melyet ismét a fuvola ellenpontoz magas dallamaival. Majd 5 és fél perc tájékán egy igen erőteljes lüktetésű zenébe fordul mindez, nagyszerű szintetizátortémákkal. Kb. 1 perc múltán a fuvola átvezetésével egészen más hangulatú zene következik: meghatározó basszusjátékkal és nagyon jó billentyűs témákkal egy kicsit dzsesszes, nagyon finoman lüktető zene szólal meg, melyet 8’45”-nél szinte észrevétlenül a fuvola köt vissza az eredeti zenébe. És innen a fuvola már át is vette a vezető szerepet, melyet csak időnként szakít meg a billentyűs téma, amely mellé fokozatosan fölzárkózik a többi hangszer is. Egyre dúsabb hangzás alakul ki, még több szintetizátordallam kapcsolódik be, s az egész fölött - időnként keleties ízekkel - szólal meg a fuvola. Az utolsó pár perc a végső fokozásé, igazi fajsúlyos megszólalás!
9. Ezután kell egy kis levezetés és erre nagyon remek a gyapotszedős dal, az African Cotton Typesetters In Ireland a maga könnyed, jókedvű gitárdallamaival és pikolójátékával.
10. /13. Az Emotion és bónuszos párja, a My Emotion szintén nem könnyű falatok: előbbi a fuvolás változat, utóbbi a meglepetésként föltett énekes verzió! Érdemes összehasonlítani a kétféle változatot! Lassan áradó a zene és az Emotion a fuvola miatt talán szellősebb megszólalású, viszont a jobban érvényesülő basszusjáték miatt sötétebb tónusú, míg a My Emotion-t egészen misztikus hatásúvá teszi ez az énekdallam. Közös viszont, hogy mindkettőben nagyon jól szólnak a karcos gitártémák. A kezdeti lazább megszólalást mindkét esetben veretes összhangzás váltja fel.
11. A Mystica sokkal lélegzőbb ezen a lemezen, mint a maxin, ugyanakkor jóval dögösebb is a megszólalás. A keleties fuvola- és szintetizátordallamok is jobban érvényesülnek így.
12. A Secret In Hand egy nagyon érdekes hangulatú zene: sejtelmes szintetizátordallamokkal indul, majd ezek fölött kicsit arabos jellegű, hasonlóan sejtelmes vokál szólal meg; ezt egy rövidebb, álomszerű billentyűs részlet követi és ezután az egész átváltozik egy csodálatos, szinte klasszikus zenei gyöngyszemmé, egy fantasztikusan szép fuvola/akusztikus gitár párossá: lélekemelően gyönyörű!
Ha egyetlen szóval kéne ajánlanom a lemezt: pazar!
Ha több szóval: nagyon nagy öröm és élvezet hallgatnom ezeket a zenéket is!
Bár jellegében karakteresen más, de alapvető zenei stílusában (progresszív rock) és hangszeres felépítésében (vezető hangszer a fuvola) hasonló a két zenekar, ezért - talán szentségtörés ezt leírni, de mégis - én úgy érzem, hogy a SOLARIS-nak testvérzenekara lett a NOSTRADAMUS!
Utóbbi születésénél Tamás és Laci bábáskodtak, ezért is nagyon sajnálom, hogy Ők már nem tagjai a zenekarnak. Szerettem volna, ha az elkövetkező sikereket együtt élhetik át, de nem így alakult az élet.
Úgy érzem, ezek a zenék is sikerre vannak „ítélve”, a NOSTRADAMUS zenéi is megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk! A siker első jele talán, hogy a japánok már elkészítették saját feliratú verziójukat, vagyis már japán verzió is létezik a Testament-ből! A dátumból (2008-08-25) úgy látom, hogy éppen ma fog megjelenni!
A borító képe ugyan hiányzik még innen, de ha valaki kételkedik, hogy Róluk van szó, akkor beszédes az, hogy 13 számcímet sorolnak föl, és érdemes összehasonlítani a 10-es és a 13-as számcímek írásképét :o) És végül, ez már ugyan nem látszik, de amikor pár napja rábukkantam erre az oldalra, akkor a számcímek alatt oda volt írva, hogy Region: Hungary. :o)
|