Üdv mindnkinek!

A Passzív Ház topicból látogattam ide, hogy megosszam veletek leszokásom történetét, bár ahogy elnézem igencsak halódik ez a topic.

2008. 08. 18-án (hétfő) 11 óra 28 perckor dobtam el az utolsó csikket. Ma volt hát a negyedik napja az elvonásnak.

20 éve cigizek. Mára eljutottam a napi egy doboz elfogyasztásáig. Többször abbahagytam már a dohányzást. Néhány napig sosem okozott gondot a nikotin megvonás. A csúcs 20 nap volt. Aztán valahogy mindig visszaszoktam.

Miért? Mert nem akartam igazán lemondani róla. Nem volt megfelelő motivációm.
Asszem most megtaláltam. Benne van az olimpia (sportolók akaratereje), a tervezett házépítés kontra bagóár, "azért is megmutatom a környzetemnek" bizonyítási vágy.

Hozzátartozik persze a dologhoz az is, hogy vasárnap kitört rajtam valamiféle nyári "influenza". Köhögtem, fájt a tüdőm, csak feküdni tudtam. Még beszélni se volt kedvem, mert rögtön elfogott egy köhögési roham. No persze a cigit azt kívántam, de veszetül. Csakhát egy fél szál eszívása is iszonyatos fájdalommal járt. (Az érdekes viszont az volt, hogy a slukkolás közben nem kellett köhögnöm. Mondjuk ismerős jelenség ez a dohányosok között: ha bizonyos ideig nem cigizünk, akkor ránk jön a köhögés, amit az első slukk elmulaszt.) A tüdőm azonban veszetül fájt. Itt hát az idő, hogy leszokjam a cigiről!

Jövőre tervezek egy kis nyári bungallót felépíteni az idén megvásárolt telkemre. Kb 6-700 ezrem lesz rá. A cigi mellőzésével újabb 150-180 ezret tudok hozzátenni. Ez bizony 25%-os fedezetnövekedést jelent! Ezért már megéri szenvedni. Nézem a reklámlapokat. Akciós egy permetezőgép - az is kell egy 400 négyszögöles telekre -(18 l, 5800 Ft). Ez bizony egy 10 napra elegendő csík cigi! Sokszor néztem már meg az emúlt négy napban ezt az újságot. Számtalanszor gyújtottam volna már rá - ó csak egy szálat alapon - de ez a közvetlen cél eddig mindig visszatartott. Slukkolsz vagy permetezel?

Szólottam anyámnak is, hogy leszoknék. Hát már hogyne fiacskám! Sokszor leszoktál már! Most aztán csakazért is megmutatom neki, hogy rendelkezem kellő akarattal "komoly" célok elérése esetén. Ha nem vagyok képes egy szenvedélyt abbahagyni, akkor hogyan is gondolom saját erővel a házamat felépíteni? Szóval magamnak is bizonyítanom kell. Van hát kellő motiváció, márcsak az idő tud bizonyítani pro vagy kontra.

A leszokásokban egyébként már otthon vagyok. 1995 június 25 óta nem fogyasztok alkoholt. Nos azt nem mondanám, hogy előtte alkoholista lettem volna, de az utolsó kilenc hónapban háromszor is előfordult teljes delirium stremens, úgyhogy ülve a rózsaszínű kádamban, úgy döntöttem többet nem iszok. Sikerült betartanom ezen vállalkozásomat. Nem volt nehéz. Elvonási tüneteket nem okozott.

Tavaly ezidőtájt szintén elkapott a mostanihoz hasonló kórság, de az 10 napra teljesen kiütött. Még a szokásos kávécskáimat se tudtam meginni, nem is szólva a hozzájuk járó cigi elszívásásról. Ha meg már 10 napig nem éltem a "káros" szenvedéjeimmel, akkor miért is ne mondanék le róluk? Nos a kávéról sikerült, pedig négy adaggal ittam naponta (ébredéskor, nyolckor, tízkor és ebéd után). Mit ne mondjak az elvonási tünetek kőkeményen jelentkeztek. 2-3 hónap is eltelt mire nem kívántam a kávét és még több idő mire a szervezetem újra megszokta a koffeinmentes életet. Szóval a koffein már nem alkohol.

A bagóra viszont secc perc alatt visszaszoktam. Kezdődik azzal ugye, hogy a megvonást követő 4-5. naptól megkezdődik a tüdő tisztulása. Egyre erősebb köhögési rohamokkal. Nos ez az esetemben ugye egybe esett a kiütöttségemmel, meg amúgy se tudtam, hogy a cigihiány vagy a betegség miatt köhögök-e. Amikor meg kezdtem végre magamhoz térni, egyre erősebb köhögési rohamok fogtak el a bagóhiány miatt. Az első szálak elszívása után ezen ingerek megszüntek. Úgyhogy visszaszokódtam.

Felhalmozódtak viszont tapasztalatok.

Megfelelő motiváció nélkül nem lehet leszokni. Ez lehet bármiféle cél. A pénz, esetleg megfelelni akarás magadnak vagy másnak. Az viszont tuti, hogy nem rágyujtani csak az igazán leszokni akaró tud. Nagyon könnyű elcsábulni és veszett nehéz azt megállni. Akarat, akarat, akarat!

Az első nap gond nélkül telik el. Hacsak nem számítjuk annak, hogy az ember nyelve és szája megdagad. (cukorka szopogatható) Egy-két nap után elmúlik.

A másodiktól egyre sűrűbben támad ingerenciája az ember fiának, lányának a rágyújtásra. Nikotinhiány. Nem elcsábulni!

Idegesek leszünk. Legyünk ennek tudtában és készítsük fel a környezetünket is erre. Kérjünk türelmet és megértést, de ne éljünk vissza vele.

Néhány nap eltelte után iszonyatos köhögési rohamok jelennek meg. Köhögéscsillapító enyhíthet, de a slejmnek fel kell szakadnia.

Nos ezen ismeretekkel felvértezve kezdtem meg a mostani akciómat. Vettem tapaszt, de nem használom. Ha kell majd ragasztok magamnak. Egyelőre boldogulok a használata nélkül is. Beszéltem háziorvosommal is. Ő valami pirulát ajánlott. Az agyban gátolja a nikotinfüggőségből adódó kényszert. Ára a cigiével vetekszik. (Mondjuk a tapaszé is. Nagy lenyúlás van itt a cégek részéről kéremszépen!) Mindegyiket akár három hónapig is kellene használni. Hát én inkább küzdök saját magammal! Nehogymá még fizessek is a leszokásért! Akarat kell ide semmi más.

Három bontatlan csomag ott figyel a helyén, egy bontott de meg nem kezdett (rá akartam gyújtani hétfő este, megbontottam a csomagot, de végül elálltam szándékomtól) a terszon várakozik, öt szál meg a dohányzó asztalon csücsül. Napközben szoktam velük vitatkozni. Egyelőre én állok nyerésre, de tudom, hogy a java csak ezután kezdődik.

Este többször elfogott köhögési roham. Most nem tudom, hogy ez a betegség utózengéje, vagy a tüdő tisztulásának kezdete.
Ég a nyelőcsövem. Fene tudja mi okból. Iszok rá tejet.
Izzadok mint a ló. Vajh ez is az elvonási tünet vagy csak beteg vagyok még mindig? Esetleg meleg van? :)

Minden esetre a mai napot leküzdöttem. Még össze se vesztem senkivel.
Pedig egyre sűrűbben kéne rágyújtanom. A kis ördög munkálkodik ott belül. De majd jól orrbakompromittálom!