Hát ez az utóbbi 4 év legnagyobb győzelme volt, a mutatott játék alapján mindenképpen (de a meccs tétjét tekintve is). Ráadásul számomra egyben a magyar olimpiai csapat legkellemesebb meglepetése volt ez a meccs. Végig vezettünk, engem egész konkrétan a sydney elődöntőre emlékeztetett, ahol szintén teljesen demoralizáltuk az ellenfelet (ott a norvégokat).
A számtalan pozitívum közül azért mégis kiemelnék párat:
- védekezés: ezt a játékot tényleg nem tudom, honnan szedtük elő. Az elején viszonylag jól megfogtuk az átlövőket meg Stancát, és csak Maier tudott villogni. A második félidőben meg már teljesen szétesett a románok támadójátéka, és ebben elég komoly szerepünk volt.
- Hajdu időkérése 24-21-nél. Iszonyatosan fontos volt, remek időpontban. Előtte 3 gólt kaptunk zsinórban, utána pedig produkáltunk egy 6-0-át. Abban a néhány percben dőlt el a meccs.
- Ferling játéka. Igazából mindenki nagyon odatette magát, de Detti teljes extázisban játszott, mint aki az életéért küzd. Hihetetlen volt nézni.
- Hazai pályán játszottunk! Kis hazánktól ennyire távol nem láttam még ilyet kézimeccsen. Kézzelfogható volt a szurkolók segítsége, 1-2 román labdakidobásban masszívan benne voltak.

Magam részéről nem beszélnék arany esélyekről, az éremért is nagyon meg kell küzdenünk. Most mindenesetre lehet kicsit ünnepelni. Remélem a lányok nem elégedtek meg ennyivel, mert nagyrészt ezen múlik a további sorsunk.