Mint korábban is jeleztem, Somewhere túltengésben "szenvedek", ez az a lemez amit képes vagyok egymás után kb. 10x is meghallgatni anélkül hogy ráunnék. Ennek az egyik oka hogy hihetetlenül egyben van a lemez, szinte "folyik".

Egy kicsit ellentételezésként, beraktam a Matter Of lemezt...ezt az újkori lemezek közül a legjobbnak vélem...mégis ami rögtön szembetűnt a Somewhere után, az számomra az, hogy bár sokat fejlődtek Kevin Shirley-vel, még lehet hogy kell pár lemez mire Shirley-vel rátalálnak az igazi sound-ra...szerintem a lemez zeneileg nagyon ott van, de még mindig a produkció és a hangzás az ami egy kicsit még hiányos...és itt most a hangzásnak arra a részére gondolok ami igazi egységgé kovácsolja a lemezt, amikor minden hangnak meg van a szerepe.

Ez a hiányosság egyrészről amiatt van, hogy manapság "élőben" veszik fel a lemezeket, korábban pedig szépen ki volt minden csiszolva, Bruce ha kellett 50x is felénekelt valamit, gitárokat szépen utólag vettek fel, egy-egy számnak Martin Birch kezében meg volt az egyénisége.

De vannak ellenpéldák is, amikor már majdnem ott van a dolog. Pl. az egyik kedvencem, Lord Of Light, 2:27 és 2:38 között, igazi klasszikus időket idéző Maiden téma, hangzásban is...érdekes pl. hogy a "hogyan készült" video-ban pont ennél a számnál Adrian jelezte hogy volt egy feszesebben feljátszott verzió is, mégis Steve a lemezen hallhatónál maradt, ezek a nüanszok azok amelyek manapság az élő stúdió felvételeknél dönthetnek. Shirley meg nem játszik Martin Birch-öt (nem is kell), vagyis nem szól bele Steve döntéseibe és nem csiszolja halálra a felvételt.

Nem tudom melyik a jobb produceri megközelítés a Maiden-nél manapság, bár a Somewhere már kiállta az idők próbáját és örök klasszikus lett.

Elnézést, eszmefuttatás:)