Bizony, elég csak arra gondolni, amikor derült, szélcsendes kánikulai hajnalokon a széles völgyek, medencék alján elterülő síkon néhány méter vastag ködréteg húzódik, mintha tej folyt volna szét a talaj felett!
A ködpárna kijelöli az alul kiülepedett hideg légtavat, hisz ahhoz, hogy a köd kicsapódjon, egy bizonyos érték alá kell hűlnie a hőmérsékletnek!
Így fordulhat elő, hogy ezeknek a ködpárnáknak a felső éle olyan éles, mintha késsel vágták volna el!
A mélyebb völgyekben ez a hideg légtó nagyobb magasságokig tud feltelni, az ilyen széles medencékben viszont gyakran csak a medence közepén gyűlik össze a hideg!
A képen jól látható, hogy a 230 méteres szintről készült képen a domb lábánál már mincs is köd, sőt, csak a dombtól több km-re látunk ködmezőket!
Ez azt jelenti, hogy fagyzugként csak az a ködös kis terület funkcionál, ott a hegy lábánál már egész jó hőmérséklezeket lehetne mérni!
A képen a köd 146-148 méteren van, a kép jobb oldalán látható épületek 156 méteren, míg a domb lába 160-on van, ami már nem fagyzug!
Szintkülönbség 13 méter!
Egy ilyen sík rész mellől kiemelkedő kisebb, 15-20 méteres szintkülönbségű dombok már rettentő jó fagylefolyással rendelkeznek!
Amennyiben az előbb említett 13 méter nem folyamatos emelkedéssel, hanem hirtelen következik be, mégjobb!
Én ilyen helyen szeretnék majd lakni, egy sík területre néző domb középső szintjein, csodaszép kilátás, kevesebb fűtésszámla :) , az udvarban fügék, minden reggel amikor kinézek, látom az egész világot!