"Aki nem tud kézilabdázni, az egy olimpián nem fog megtanulni. De küzdenie akkor is kell. Ütköznie is kell. Ha behozok a lelátóról négy embert, és a csapatba rakom, megértik, hogy ütközniük kell. Elfogadhatatlan számomra, hogy páran a vállukat rángatják, grimaszolnak, kihagyott helyzetek után. Nem tudom ezt elviselni. Nem hagyhatom, amíg én vagyok a kapitány. Kétszer már le akartam mondani. Bementem hozzájuk az első nagy norvég zakó után, és azt mondtam, én nem vagyok normális. A Kazahsztán elleni vereség volt a második alkalom. Aztán mebeszéltük a lányokkal, hogy az olimpia végéig maradok. Végig fogom csinálni" - jelentette ki.

"Nagyon bízom benne, hogy a lányok magukban lerendezik ezt a meccset, és átérzik, hihetetlenül nagy lehetőség előtt állnak. Három meccsel életük lehetőségét kapják. Nem hagyom, hogy farvizesek ezt tönkre tegyék. Van, akinek még egy olimpiája már nem lesz" - értékelt. Neveket nem volt hajlandó említeni.