A dobogó olyan messze van a lányoktól, mint ide a kinai nagy fal túlsó vége.

Ezt a kézilabda iránti szeretetünk, a csapat iránti rajongásunk azonban feledteti velünk, sőt olvasva a különböző szurkolói, sportolói nyilatkozatokat - még vakká is tesz.

 Így aztán nem vesszük észre, hogy már 1-2 éve szép lassan elmegy mellettünk a világ, annak ellenére, hogy időnként a lányok közül kerül ki a világ legjobbja.

DE, nem a csapat a legjobb, sőt egyre durvább vereségekbe fut bele.

Rövidesen aztán majd ott tart a kézilabda, mint a vívás, ahol a politikával magyarázza szegény Kovács gyerek a hatalmas fiaskót.

Ettől függetlenül várom a kedd 8,15-öt, hátha tévedtem és csak altatták a lányok immár 2. meccsen a románokat.