Nem vitás, hogy nem mindegy, hány hadrafogható játékosa van egy kapitánynak. Az viszont egyszerűen vicc, hogy Terfilov  "vetésforgós" játéka jó taktika. M9ire megszokta az egyik, hogy passzol a másik, már egy harmadik játékos állt ott, sőt, az is ment gyorsan kifelé. Ez marhaság.

És az is nagyjából butaság, hogy a fáradt csapat összeomlott. Egy csapat - ha fáradt - lelassul, ami pont olyan zavaró az ellenfélnek,mint az,ha ugyanazt a tempót akarja játszani,mint pihenten. Tehát lassuljon le, és ismerje fel, melyik csapatban játszik. Ez nagyjából abban merül ki, hogy olyan dreszben lévőbek kell passzolni, mint amilyenben magam is vagyok. Ugyanis fáradtan is lehet pontosan passzolni, és frissen is lehet hülye passzokat adni. Nos, az utóbbi történt. A mi játékosaink annyira "fineszesek" voltak, hogy ugyan nem fáradtak el, de úgy passzoltak, hogy még véletlenül se sajátunkhoz menjen a labda. Ilyenkor a módi: a hozzám legközelebb álló csapattárshoz passzolni, s nincs 5-6- 7 egymás után eladott labda.

Ezt teniszben a ki nem kényszerített hibának nevezik. A ruszkik semmit nem kényszerítettek ki belőlünk. Önállóan passzoltunk nekik, s ez méltatlan egy válogatott játékoshoz.