Ez érdekes, hogy a két Leslie között nincs basszus.... nyilván vannak minden helységben olyan helyek, ahol jobban vagy kevésbé szól valamelyik tartomány, de ha nincsenek ellenfázisban a Leslie-k, akkor nagy baj nem lehet. (Valszeg akkor sem, csak hátha...) Ellenben olyanról már hallottam, hogy két Leslienél az egyik tölcsér forgási irányát átcserélték ellentétesre, mert állítólag, ha a színpad két szélére teszik őket frontnak, akkor úgy nagyon-hűde-szuper-jól szólnak. Ez Joey által is megerősített (állítólag) info. Viszont ami most újdonságként ért:

Richard Groove Holmes orgonáján volt egy olyan inzert pont, amivel csak a felső manuálra tudott effektet tenni, közben a basszus effekt nélkül jön tovább. Ez hallható a Giant of the Organ Come Together c. lemezen. Ezt úgy csinálhatták, hogy a keverő-illesztő trafóról lejövő jelet egy kis előerősítőn keresztül vezették pl. egy wah-pedálba, a kimenő jelet, meg visszakötötték a vibrátó kapcsolóra. Ez olyan módosítás, ami nagyon érdekes lehetőségeket ad, sokkal jobbakat, mint a klasszikus inzert pont a Leslie előtt, a swell pedál után.
Az említett lemez különlegessége, hogy mindkét orgona szétgyalázott Leslie-n szól, amik a koncert végére egyre rosszabbul szólnak, szakad a membrán, röfög a mély, szörnyen sikít a magas :) követendő példa...
Persze ki-bekapcsolós effekt is van rajta.

Egyébként most sok Groove Holmes-t hallgatok, ő a legnagyobb balkéz-basszus játékos a nagy öregek között, ez teljesen tuti. Élvezet a százharmadik blueskörben is valami újat hallani. Funkban meg persze Lonnie a nyerő.
Másik ajánlott lemez: Mavis Staple és Lucky Peterson duólemez: Spirituals And Gospels, csak spirituálék remek, ám kicsit steril Hammond kísérettel....