kékegér Creative Commons License 2008.08.11 0 0 3720
Már mi is itthon vagyunk:(. Egy hetet töltöttünk a Pariban és a Tátrában, s csak a szombati napunk lett esőnap, ekkor a Déményfalvi Szabadság barlangnál teszteltük az impregnáló spray hatását, teljes sikerrel.(Off : ilyen közel cseppkövekhez még sosem jártam, sokszor összehúztam magam, nehogy véletlenül is bajt okozzak. Nagyon szép barlang, a felvezető út is kényelmes, nekem is csak tíz perc volt, a túrák 15-20 percenként indultak, több nyelven volt vezetés. Sajnáltuk, hogy fényképezőt nem vittünk be, nem ellenőrizték a fotójegyet.) Harmadikán a Füleki vár megnézése után jött a Zejmár szakadék. A lányunknak nagyon tetszett, de a csúszós dorongok fiúnknak nem jöttek be. A következő két nap a Tátrában telt, majd szerdán Csingóból a sárgán elmentünk a Tamásfalvi kilátóig. Itt kellőképpen legeltettük szemeinket, majd indultunk a Hernád felé. A belépőjegy váltásakor a térképen mutogattuk a tervezett utat, kérdezve, melyik járható, sajnos a Klastoriskotól a Fehér patakhoz vezető sárga zárva volt, így csak a Létánfalvi malomig mentünk, onnan vissza a kéken –a gyerekek ragaszkodtak hozzá, nagyon tetszett nekik a tálcákon való lépkedés- Csingóig. Így is elég volt, az előző napi Kő-pataki-tó - Nagy-Morgás –Zöld tó – Tátralomnic rendesen éreztette hatását. Az áradásra csak a Hernád mellett fekvő növényzet emlékeztetett. A Fehér patakhoz érve láttuk a „behajtani tilos” táblát. Alulról is megcsodáltuk a Tamásfalvi kilátót, míg lányunk megmosta kezeit a Fehér patakban, amit „nem lehetett kihagyni”.
Csütörtök reggel Podlesokban a híd alatt tiszta volt a víz, így bátran indultunk a Sucha Bela felé. Elcsodálkoztunk a rengeteg emberen, aki ott ment előttünk, mögöttünk. A létrás szakasznál bizony forgalmi dugó alakult ki. A tömegben sokan fényképeztek, videóztak, de mindenki türelmesen megvárta a másikat. Már lényegesen kevesebb volt a víz, a dorongok is szárazok voltak. Az utolsó félóra(?) valóban szenvedés volt. Rövid pihenő után elindultunk a Maly Kyselben. Találkoztunk többször is szembe haladókkal, de még így is néha minket engedtek előre! Előztek is minket, két csapat is! Itt több volt a víz, s láthattuk az óvatlan lépés következményét, egy szlovák lány térdig lépett a patakba. A doronglétrák itt bizony veszélyesek, hiányoznak a fokok, a kisebb gyermek most nehezen tudott lemászni emiatt. A szabályosan haladóknak is jól esett a segítő kéz fentről ! A Kyselben is elindultunk, de amikor a tálcás szakasz után egy hídig értünk - ott egy kereszt- az előttünk haladó férfi alatt felcsapódott a híd elkorhadt deszkája, mérgében és az utána jövők védelmében lerúgta a mélybe, nekem bizony hirtelen elég lett és visszafordultunk. Pedig szép volt ez a pici szakasz is! Klastoriskónál pihentünk egyet, és a piroson mentünk vissza Podlesokba. A vége váratlan csapás volt, a rengeteg gyökér közt nehéz volt már a járás! Nekünk mind a két nap egész napos lett, hisz először járva itt, „minden fánál” találtunk valamit, ami szép, amit feltétlen meg kellett nézni, amit magunkba kellett szívni. Nem sajnáltuk, hogy csak ennyit sikerült bejárnunk, hisz nyár lesz jövőre is, és jövünk!
A kiváltott koronánk vészesen kevés lett, a nagyobb belépőket úgy terveztük, hogy kártyával fizetjük. De a barlangnál csak készpénzzel lehetett fizetni. Betléren a templomnál álltunk meg, de a parkolóőr oda is lejött, és amikor férjem elindult a kocsival szép magyarsággal megfenyegetett, hogy az egész falu fizetős és utána megy…na így falun kívül állt meg. Kiderült, a belépőket felemelték, legalábbis az interneten talált árakhoz képest, Betléren és Kraszna Horkán is 130 korona a felnőtt belépő, a gyerekeké 70. Mivel pont 400 koronánk maradt, sétáltunk egy jót a kastély parkjában és csak a várba mentünk be, nagyon hangulatos magyar idegenvezetést sikerült elcsípni. (A várban a büfés bácsi 9:1-hez váltotta a forintot.)
Most szeretném megköszönni a fórumozók sok hasznos tanácsát –különösen Műhódét- amivel felfegyverkezhettünk.
Nagyon szép hetet tölthettünk el, szebbnél szebb túrákat téve. A Tátra után a Paradicsommal is megfertőzve értünk haza. Azt ne kérdezzétek, mi volt a legszebb, mert erre csak egy válasz van: mindegyik!