Kedves fórumozók!
Mivel úgy tűnik, hogy a fórum épp "nyári álmot" alszik, gondoltam megtöröm a csendet, és írok pár sort a Thaiföldön töltött csodás napjainkról.
A történet július 15-én kezdődik, amikor az Emirates Dubai - Bangkok járatán elindultunk az ismeretlen felé, remélvén, hogy felejthetetlen élményeben lesz részünk. Az út hosszú volt, de nagyon gyorsan elrepült hála az útközben nézhető filmek sokaságának. Az esti órákban landoltunk a Suvarnabhumi reptérén, ahol az idengenvezetőnk már várt ránk, és indultunk is a a Sofitel Silom szálloda felé. A fogadtatás meseszerű volt, a becsekkolás gyorsan ment. A szálloda 20. emeletén kaptunk szobát, ahonnan fantasztikus volt lenézni a városra. Egyébként a szobánk szépen, praktikusan volt berendezve, king size ágyakkal, ami a személyes kedvencem :-). Az ellátás remek volt, a reggeli (itt szembesültem először azzal, hogy a thaiok lényegében bármit képesek reggel is megenni, legyen az rizs, sült hús...) bőséges volt, csak épp azt nem tudtm soha, hogy mit egyek, vagy, hogy a frissen csak nekem készülő gyümölcslevembe, milyen gyümölcsöket turmixoltassak. A vacsorák pedig (a büfé vacsit részesítettük előnybe) szintén leírhatatlanok, húsok, zöldségek, halak, sushi, gyümölcsök, desszertek, szerintem nem tudnék kifogást találni.
Mindössze két napot töltöttünk Bangkokban (ami igencsak kevésnek bizonyult), ezalatt voltunk természetesen templomokba, ahol láttunk sok-sok buddhát. Annak ellenére, hogy nem szeretem a túldíszitett dolgokat, ezek a templokok lenyűgözőek voltak, annyira ízlésesek, és gyönyörűek, hogy, ha tehettem volna megnézem az összeset. Ugyan eléggé hasonlóak, de mégis mindegyikban van valami egyediség, és hát a buddhák, kicsi, nagy, álló, fekvő, smaragd, arany, elképesztő!
Voltunk a Grand Palace-ben, körbenéztük a várost autóval, és ezzel véget is ért az első napunk.
Másnap az úszó piachoz vezetett az utunk. Útközben láttunk "sókészítő farmokat" (lehet nem ez a helyes nevük), aztán volt a folyóban egy az oldalára fordult hajó, nem ilyen kis lélekvesztő, hanem rendes nagy hajó, nem értettem, miért fekszik a vízben. Az úszópiachoz vezető út a kanálison keresztül ... -ez az amire nem találok szavakat, hihetetlen, hogy hol élnek emberek, a kanális vizében fürdenek, mosnak, mosogatnak, ez megint valami olyan, amit látni kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk a saját életünktet.
A következő rémületet maga az úszópiac okozta, szóval, hogy mindenütt főznek, a kánikulában, rosszabb esetben még a legyek is belepik az ételt, és ebből sokan jóízűen falatoznak, hát nekem ez nem menne. Viszont a rengeteg gyümölcs az már csábító volt, és érdekes találkozás olyan fajtákkal, amiket itthon nem nagyon, vagy egyáltalán nem találni meg, pl a rambután, és a dragon fruit, az utóbbit nagyon megszerettem :-)!-hiányzik is.
A délután nagy részét pedig a Rose Gardenben töltöttük, megnéztük a thai folklór műsort, a tánc nagyon tetszett, érdekes és sajátságos.
Este sétáltunk Bangkok utcáin, éjszai piacon, de aztán egy hirtelen jött eső rövidre zárta a nézelődést ...
De sajnos minden végetér egyszer, így fájdalmas búcsút vettünk Bangkoktól, és másnap tovább indultunk Khao Lakra. Amiért muszáj visszamennünk Bangkokba, az a Tigristemplom, és Ayutthaya, fáj a szívem, amiért ezeket nem láthattam.
A folytatásban Khao Lakról fogok írni, hamarosan!
Zsuzsa
