Szerintem ebben tévedsz. Nem akarja elkerülni a szenvedést, szembe megy vele. Viszont van egy szint, ahol az ember érvényesíteni tudja a "szeresd a rosszat jóvá" tételt. És akkor megszűnik a szenvedés, mert csak a megvilágosodott elme marad, illetve a szeretet, ami mindent kitölt, és nem hagy helyet a szenvedésnek. Viszont ezt az elme állapotot van aki a szenvedés fokáról kezdi el elérni. De ha igazán tanulmányozod a könyveket, fennmaradt irományokat, tudást (kizárva minden dogmatikusat, mert sajnos az is van bőven), akkor rájössz hogy nem kerüli meg a szenvedést. Csak máshogyan nézi, mint a többiek...