Ösztönösen félni? Szerintem ez kicsit kétes dolog. Általában attól félsz, amiről megtanították neked, hogy félj (nézd pl. bogarak-gyerekek). A halálról általában megtanítják. Már csak a takargatásával is. Hiszen ez általános társadalmi tabu, csak a statisztikák jönnek le, hogy hol, mennyien. És szó sincs az egyensúlyról, a szépségről, a természetességről. Egyszer egy gyerek a temetés után ennyit mondott "tudom, visszament az angyalokhoz". Ha ők tudják, miért győzzük meg róla őket, hogy mikor ők is közel kerülnek hozzá félni kezdjenek? Hiszen ők még látják benne a csodát. Csak kicsit figyelni kéne arra, hogy ne hazudjunk, takargassunk... Hogy a mostani idősebb korosztály fél a ránkerőltetett katolicizmusnak is tulajdonítható, ami még ilyen szinten fellelhető. Hiszen hány száz éven keresztül fenyegettek? Csoda, hogy kiborult rajta Luther? Na mindegy. Szóval az ember magát kergeti a félelembe. Ha pedig az életre figyel, és nem ilyenekre, akkor nem is lesz ideje félni. Nekem eddig egyszer se lett volna... Lehet, hogy valaki haldoklik, de attól még ott fekve is tud jókat beszélgetni, és akadhat meg mondat közepén, mosollyal. És visszatérünk a kiindulóponthoz. A halál egy átmenet. :)