Tegnap kiolvastam Székely Tibor: "Brazilía őserdeiben" c. útleírását, amelyet az újvidéki Forum kiadó adott ki 1970-ben. Szerepel benne néhány rejtélyes állat.

"Egy reggel ébredés után azt láttam, hogy Adonio és Raimundon mintegy száz méternyire tőlem az erdő peremén állnak, s hevesen társalogva a talajt vizsgálgatják. Odamentem hozzájuk, s megkérdeztem, mi történt.

-A boiuna!-felelte Raimundon.

-Hol van?Mi van vele?

-Itt járt az éjjel-szólt ismét Raimundon, és nem titkolhatta, hogy a félelem teljesen átjárja.

Nem csoda.A boiuna hatalmas és szörnyűséges vízi állat. Vannak, akik már látták a belső-brazíliai folyókban. Néha csónakot borít föl, legtöbbször pedig csak nagy távolságból lehet megpillantani, amint kígyózó teste több méternyire felcsapódik a vízből. A beavatottabbak úgy tudják, hogy a boiuna egész csónakot lenyel. Mások a parti homokban fedezték fel nyomait, s a caboclókat már ez is rettegéssel töltötte el.

De hát nem a boiuna az egyetlen szörnyeteg ezen a babonás vidéken. Tábortűz mellett töltött hosszú éjszakákon sok történetet hallottam a fekete vízi szörnyről is. Ez meglepi az elővigyázatlan utasokat, s a csónakból a  mélységbe rántja őket, vagy fölborítja a csónakot. Alkalmam volt beszélgetni egy öreg evezőssel, aki azt állította, hogy két ízben is látta.

(...)

A capilobo óriás majom, vagy pontosabban körül nem írható állat. Mindenütt felbukkan, de leginkább az őserdőben, és harcba száll az emberekkel. Megismerkedtem egy gyémántkutatóval, aki állhatatosan bizonygatta, hogy egy capilobo úgy fejbe kólintotta, hogy elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, a capilobo már eltűnt."