Kedves Örökéletű Angyal!

"Nekem semmiben nem kell hinnem. Tapasztalataim alapján élek, azok az enyémek. Mások meséi: az az övék, nem az enyémek."

Ez így helyes, én sem "akartam" mást "üzenni". Én csak azt mondtam, hogy az én meséim igazsággá váltak, azaz végre megértettem őket az idő alatt, amely alatt ezt végre ki mertem jelenteni, akár csak magamnak is. Neked pedig azt kívántam, hogy érezd ugyan ezt.
Semmi olyat nem mondtam, ami téged visszavethetne. Ha te szerinted valóban az úton jársz, ennél szebbet senki sem kívánhatna neked, mert ez a te Útleveled a Boldogsághoz. Ha ezt nem éreznéd, talán később sem érezhetnél semmi olyat, ami megmenthetné a lelkedet. De mivel érzed, csak azt tudom mondani, hogy ne sajnáld az időt a megértésére, mert szerintem arra már te is rájöttél, hogy ez a legfontosabb.
Ha ez valamelyest megnyugtat, engem sem egy vallás ébresztett rá ezekre a dolgokra, /sőt/ hanem azok a pillanatok, amelyeket a "belső szobámban" töltöttem el, az Úr társaságában. És azóta is ezeket hirdetem, ha tetszik valakinek, ha nem. Én tudom, hogy ezek nem bántó gondolatok. Én tudom, hogy ezeken minden egyes léleknek át kell esnie. Nem sajnálom őket, nem féltem őket, nem akarom nekik elmondani, hogy mit tegyenek, csupán csak annyit akarok üzenni nekik, hogy soha nincsenek egyedűl. A többi a saját felelősségük, a Szabadakaratuk döntése.
Akinek tetszik - tetszik, akinek nem... annak később, talán sokkal később fog tetszeni. Mert azt mondta az Úr, hogy aki keres az talál, aki kopogtat, annak megnyittatik. Nekem ennyi elég, és azt szeretném, ha ennél kevesebbel senki sem érné be.
Minden esetre köszönöm a reagálásodat, és remélem, hogy előbb vagy utóbb kiolvasod a hsz.- eimből azokat a gondolatokat, amelyeket valójában üzenni akarnak.


Üdv.

nemthomi