Hát írsz te itten egyy-két okos dolgot is, - pl. leírod azt, hogy a középkori államok - és így a magyar király birodalma - nem volt nemzetállam, a terület lakossága fel-alá vándorolhatott - már amennyiben a szuverén ezt lehetővé tette neki, és hát ugye a határok sem voltak hermetikusan lezárva.

De azért egy terület elfoglalása és az ott történő letelepedés nemigen ment a terület urának engedélye nélkül, és   a korabeli háborúk által elüldözött emberek menekülésük során új telephelyükön is a régi életüket próbálták meg folytatni, amelyik egész Európában szinte teljesen egyforma volt, - leszámítva a fejlettségi különbségeket és az esetleges vallási differenciákat.

A cigányság viszont nem érzett késztetést a letelepedésre, náluk a vándorlás létforma volt és ők ebben az életmódban igen jól érezték magukat, mindaddig, míg a huszadik század hajnalán ennek feltételei szinte máról holnapra meg nem szüntek hirtelen.

Egészen edig viszont a többségi társadalmat nem zavarta sem a létük, sem az életmódjuk, - elfogadták a szolgáltatásaikat és eltűrték elkülönült jelenlétüket, amit azért némi gyanakvással szemléltek...

Mihez kellett volna alkalmazkodniuk?

Parasztizálni kezdtek volna?

Hol, kinek a földjén és legfőképpen miért, amikor nagyon kellemesen eléltek a teknők, kosarak, lovak értékesítéséből?

Az alkalmazkodási kényszert a társadalmi környezet megváltozása hozta képbe, és meg is felelnlnek ennek a kényszerítő körülménynek, ha hagynánk és ha annyit segítenénk, hogy legyen módjuk munkaerejük eladására.

Azt mondod, hiányzik hozzá az akaratuk.

Akarhatsz te rúdugró lenni, ha hiányzik hozzá a rúd, a pálya meg a tudás, - legfeljebb pofára eshetsz a nagy marha megfelelni akarásoddal.

Tudod a legvicceseb  az egészben az, hogy a végén mindannyian mindíg ugyanoda lyukadtok ki, - miért ti vagytok a felelősek a helyzetért, - jóllehet ezt senki nem állította soha, - gondolom a rossz lelkiismeretek háborog ilyen esetekben...

:O)))