Miért nem megy rosszindulat nélkül?

Ősszel jöttem ki. Otthon _volt_ egy szép, nagy, saját tudlajdonú házrészünk. Itt nincs semmink (albérlet van). Honnan veszed, hogy többet engedhetek meg? Egyszerűen mások a dimenziók = kaja olcsó, energia olcsó, lakhatás és lakáshoz jutás szinte lehetetlen.

Na és akkor onnan indítva, hogy nem kibic vagyok észrevettem egy másik gyenge pontot (ÁJ-nél is már), miért csak technikában és materiális dolgokban gondolkodsz (gyalog járhatok...).?

Az összefogás szellemi szinten kezdődik, hogy megértsük, a többiek nem az ellenségeink (bár ahogy egyeseket elnézek, hát már aki) és újra megtanuljunk úgy élni, hogy ne pazaroljunk és képesek legyünk jó szívvel segíteni.

Angolok se halnak bele. Az időseknek itt sem olyan nagyon könnyű, de itt állandó dolog charity (akár ingyenmunka, akár adakozás formájában, utóbbi alól mi se vonjuk ki magunkat és az előbbi alól se fogjuk, ha majd már elértünk egyfajta biztonságot). És ez itt természeres. Na nem a multikulti nagyvárosaikban természetesen, mert ott a bűnözés természtes. De egy jórészt angolok lakta (zárt) kisvárosban még mindig lerakhatják neked a csomagodat az ajtó elé és meg fog várni és a városka utcáján minden második bolt charity (ajándékba adott dolgokat adnak el és segítik vele az időseket, rászorulókat, állakat, ég tudja még mit nem mert annyi van). És tudjátok mit? Biztos bazinagy lúzer vagyok, de jó érzés!