Az én nagyszüleim falujában zsenge gyermekkoromban még szégyennek tartották a koldust, vagy az elhanyagolt árvát.

Emlékszem, Nagynéném az egyik szegénynek oda akarta adni egyik ruháját. Nagymamám úgy leteremtette szegényt, hogy azóta is emlékszem rá.

"Tessék kimosni, kivasalni, megvarrni, s azután elajándékozni!"-mondta. "Neked van rá módod, de Terusnak talán szappana sincs hozzá."