Én nem vagyok totemista, meg a megemlékezések jelentőségével kapcsolatban sincsenek illúzióim, és nem gondolom, hogy akár így, akár úgy, a sebek behegedésének folyamatában lennénk, úgyhogy lényegében mindegy nekem ez a turulügy. nem gondolnám, hogy az eddigiek után bármely áldozat hozzátartozójának illetve az álodtazokkal azonosulóknak igazán jó érzései lehetnének, ez egy felbomlásközeli állapotra emlékeztető társadalom gusztustalan és reménytelen ügye, erőszaktétel.

Azt azonban megfontolásra ajánlanám, hogy az első látszat mögött biztos lehetsz-e abban, hogy egy ilyen emblematikus győzelem vajon használ-e az ország jobboldalának? Muszáj valóban muszáj a szorongást, a politikai tiltakozást és az identitásépítést ilyen körítéssel tálalt "jelképekben" lecövekelni?

Vajon valóban nem értik a kontinuumot képező jobboldalon, hogy amíg teljesen jogos és elfogadható az a törekvés, hogy az "agendát" és a morális minimumot ne a baloldali-liberális oldal határozza meg, és hogy rövid távú eélőnyök várhatók a bosszantásuktól, azért az úgynevezett nemzeti jelképeket a nemzeti egyetértés adott közös nevezőjén kellene megállapítani, és ngayon-nagyon rossz következményei lesznek, ha a jobboldal nemzeti identitásépítése az árpádsáv és a turul körül gravitál?