Álljunk meg itt egy szóra, mondaná Vágó István.

Az egész beállításodat látom teljesen megalapozatlannak és mulatságosnak ezzel az "ócsárlással". Ez a fajta megközelítés abban áll, hogy ezek a jóemberek,  totemeket és tabukat állítanak, saz figyelik, hogy mikor sérti meg már valaki ezeket: voltaképpen pontosan az a célja ezeknek a totemeknek ls tabuknak, hogy megsértessenek, ezzel igazolva azt az irritáló alkalmatlaság- és sértettségérzést, amit engedelmeddel tudatosan és tapasztalataimra hagyatkozva általánosítok a magyar nemzet jelen állapotában a közvélemény nagyobbik részére.

Érdemes élenne elgondolkodni azon, hogy az "ócsárlás" a "belerúgás", a "megsértés" és a többi önmagukban nem alapoznak meg semmilyen jogos felháborodást, ezek nem afféle bűvös szavak, amelykkel a kritikát, de legyinkább már a különállást vagy a dolgokat másként gondolók egyáltalán bármilyen életjelét a nemzet elleni fenekedésként lehet felmutatni. Ez szánalmas és nevetséges.

Ha kritizálok, jó okom van rá, mégpedig az, hogy úgy gondolom, ahogy leírom, ehhez nem kell semmiféle alkati gonoszság, gyötrési szándék, pont elég maga a jelenség, ami kiváltja.

Könnyen lehet, hogy nincs igazam, az is könnyen lehet, hogy az útszéli és atavisztiukus ostobaságok, amiketitt olvasok, szeretetlenségre és tapintatlanságra sarkallnak, úgyhogy a véleményeim természetesen minden tartalmi tekintetben bírálhatók, na de hát azt is helyes   észbevenni, hogy nincs rá különösebb okom, hogy azokat, akik azzal nyitnak egy rovatot, hogy a magyar történelmi egyházak egyikét képviselő teljes jogú szervezetnek ne lenne joga véleményt nyilvánítania a magyar táresadalom állapotáról, mégpedig azért, mert zsidó és úgy zsidó, ahogy az neki tetszik, és hogy ez ellen felhorgadni a magyar nemzeti önbecsülés bizonyítéka, ne nagyon szeressek és ne legyek tekintettel fájdalmas nyivákolásukra a megsértett nemzeti önbecsülésük miatt, mert ugyan miért lennék, az a  nemzeti önbecsülés, ami effélékre épül, semmi tiszteletet és tapintatot nem érdemel.