Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz budapesti hitközségének ügyvezető igazgatója arról beszélt: a magyar társadalom szerinte nem érett meg arra, hogy széles összefogás jöjjön létre a gyűlöletkeltés, a kirekesztés ellen. Fontosnak tartotta viszont, hogy a gyűlöletbeszédről szóló törvény minél hamarább életbe lépjen, ezt tudomása szerint átdolgozás után hamarosan ismét benyújtják a szocialisták a parlamentnek. Utalt arra is, hogy a zsidóság mindig sorsközösséget vállalt a cigánysággal, azt pedig sajnálatosnak nevezte, hogy ma a „romaügyekben egyre több az atrocitás, a megaláztatás, ami méltatlan a demokráciához”. „Az a dolgunk, hogy megbékéljünk, de nem szabad megbocsátani és elfelejteni: azért van szükség a megemlékezésekre, hogy a felnövekvő demokráciát emlékeztessük a történtekre” – tette hozzá.

ime

beszélt az érettségről, a kirekesztésről
a szólásszabadság korlátozásáról (KETTŐ ÁB határozat meszelte el már a próbálkozást)
valami megfoghatatlan sorsközösségről
és egy zavaros mondat a megbocsátás nélküli megbékélésről

segíts ki, hol van ebben az ántifasizmus?