Már ne is haragudjál, de a társadalmi fejlődésben ötven év egy perc sincs, - egy teljes csoportra vagy rétegre kiterjedően a beidegződések és a szokásrendszer teljes megváltoztatásához ennél sokkal több időre van szükség.

Természetesen máraz első lépések is minőségi változást hoznak, - a rendszeres munkavégzés, a gyerekek iskoláztatása teljesen megváltoztathatja az életszemléletet és a  többségi társadalomhoz való viszonyt, - ha az hagyja.

Természetesen ez nem teljesen akarat kérdése, - itt a társadalomnak határozott és pontosan körülírt követelményeket kell támasztani mindkét irányban, - ahogy nem szabad eltűrni az élősködő/bűnöző életmódot, úgy nem lehet eltűrni a rasszizmus nyílt vagy burkolt formáit sem.

Ez nemutolsósorban anyagi kérdés is, - a társadalomnak egyszer meg kellene fizetnie a jelen helyzetből való kilábalás költségeit, viszont a helyzet legcsekélyebb megváltoztatása is mérhető anyagi nyereséggel járna.

Ehhez viszont nincs meg a szükséges politikai bátorság, - most képzeld el, hogy milyen halálhörgés lenne kedvenc csőcselékünk köreiben, ha a kormány a jövő évi költségvetéstől kezdődően betervezne egy komplex cigány-programra pártízmilliárd forintot, merthogy ez alatt a nagyságrend alatt csak pénzszórásról eshet szó...

:O)))