Kedves Kerékpárrajongók!

A svájci körverseny után mindenekelőtt tartottam egy kis szüntet, hogy pótoljam a testi erőmet. Nagyon jó volt, hogy végre öt-hat napnál hosszabb időt tölthettem együtt a családommal.

Miután a német kerékpáros szövetség minden logikát mellőzve nem nevezett az olimpiára, először nem is gondoltam többé a kerékpárra. A családom és a barátaim segítségével mégis összeszedtem magam.

Ellentétben az előző évekkel idén a tour előtte, sem alatta nem izgatott különösképp. Élveztem, hogy ezúttal más dolgoknak szentelhetem magam.

Három hete ismét tréningezem. Az első héten nyugodtam kezdtem, de ma már megint öt-hat órát töltök a nyeregben egyfolytában azon dolgozva, hogy visszanyerjem a formámat.
Az első héten alig követtem a tévé közvetítéseket. Nem álltam volna meg, hogy ne idegesítsem magam a csapatom hiányzása miatt. Az Astana a Team Saxo Bankkal együtt a leghatékonyabb és legszigorúbb belső antidopping programot tudja felmutatni, ami csak jelenleg lehetséges. Véleményem szerint az eltökéltség, amellyel a csapatvezetés a Gusev ügyet kezelte, befelé is bizonyította, hogy a csapat mennyire szigorúan veszi ezt a dolgot.

Ahogy a tour a hegyekbe ért, már gyakrabban kapcsoltam be a tévét, és a vége felé többé-kevésbé már követtem a versenyt.

Izgalmas tour volt, és úgy gondolom, hogy Sastre végül is rászolgált a győzelemre. Ő volt a legkonstansabb versenyző, aki meg tudta állni a helyét az időfutamon is..

Csak az a kár, hogy nem tudta összemérni magát a legjobb kerékpárcsapattal. Egy tour az Astana nélkül olyan, mintha a brazil válogatott hiányozni a futball vébéről.

De mindez Sastre teljesítményét nem kisebbítheti, ráadásul azok közé tartozom, akik Carlos győzelmét kívánták. Az elmúlt években, mint nyugodt, fair sportolót ismertem meg, aki az egész mezőnnyel szemben nyitott és barátságos.

Aki engem ezen a touron nagyon meglepett, az Stefan Schumacher. Bár mindig tudtam, hogy jó versenyző, a két időfutamon mutatott teljesítménye, és a sárga trikó, amit a bukás nélkül még egy-két nappal tovább viselhetett volna, nagyon meglepett. Mindenesetre nagyon örülök Schuminak. Markus Burghardt és Gerald Ciolek is nagyon jól mentek.

Egy kicsit csalódottan tekintek Markus Fothen helyezésére. Ő egy top tizes helyezést célzott meg, és Christian Kneesben is benne volt egy top tizenötös helyezés, amelyet sajnos nem teljesítettek.

A tour de france a világ legnehezebb versenye maradt, az is világos, hogy nagyon sok víz lefolyik még a Dunán, amíg újra egy németet látunk majd az összetett legelején, bár ennek az ellenkezőjéről szívesen hagynám magam meggyőzni.

Sziasztok! Andreas