"A vádirat szerint Kunos az akkor hatályos pénzintézeti törvénybe ütköző pénzügyi konstrukciókat alakított ki a privatizációt segítő E-hitelek folyósítására. Ennek kapcsán - az általános banki gyakorlat alapján - a szokásos banki biztosítékok megkövetelésével hitelszerződést kötött az ügyfelekkel. Ám a hitelt csak akkor utalták, ha az adósok egy mögöttes szerződést is megkötöttek, amelyben vállalták, hogy a törlesztésig az Agrobank által megnevezett cégnek kedvezményesen eladják a megvásárolt tulajdon egy részét (jellemzően 25 százalék+1 szavazatot), vagy átengedik éves nyereségük meghatározott részét, illetve évente "tanácsadói díj" címén egy bizonyos összeget fizetnek."