Kedves Morzsakutyám és mindenki!

1.) Az Újszövetség tulajdon képpen már akkor megszületett, amikor Jézus megszületett. Vagy inkább még előtte, csak az emberi értetlenség dogmatizálta el annyira, hogy azt meg kelljen újjítani. Tehát az Ószöv. ugyanaz, mint az Új, csak mi emberek rosszúl értelmeztük, így annyi sallang rakódott rá, hogy már az Ige nem volt kiolvasható belőle. Mind addig, amíg Jézus el nem jött közénk. Így teljesen mindegy, hogy melyik részt ragadod ki a Bibliából, mind arra kér téged, azaz a te lelkedet, hogy tartsd be a Parancsokat. Amikor valaki megházasodik, az tulajdon képpen szövetséget köt. Mivel nem testhez szól az Úr, hanem lélekhez, nyílvánvaló, hogy nem egy férfi - nő kapcsolatról van szó, hanem egy szövetségről a Szentszellem és a mi lelkünk között.
Tehát nem az a lényeg, hogy a Biblia milyen történettel érzékelteti, hogy mit is kellene tennünk, hanem az, hogy ezeket a dolgokat felismerjük magunkban. Úgy a kánai mennyegzőt, mint az utolsó vacsoránkat és minden más példabeszédet. Higgyétek el, én nem akarok rosszat, maximum az történhet meg, hogy nem tudom kifejezni rendesen azt, amit valójában mondani akarok. Nem biztos, hogy hiba amit írok, csak ti még nem tartatok ott az értelmezésben, mint én. Na ez most egy kicsit nagyképüen hangzott, de vállalom. Tudom. Tehát én nem azt mondtam, hogy a kánai m. ugyanaz, mint az utolsó v. hanem azt, hogy ugyan azt az Igét hirdeti, ugyanarról az Igéről beszél és arra kér bennünket, hogy nyissuk meg a lelki érzékszerveinket Isten irányába.

2.) Ezt a kérdésedet pedig azt hiszem el is magyaráztam az előbb. Az Ige az Újszövetség. A bor, ami a kehelyben van. A kehely a tested, ami benne van az a lelked. Az Ige = a lélek felismerésével. És igazad van, nem azokból a sorokból született meg, hanem azokból is. Mert ha nem olvassuk elégszer, akkor nem vesszük észre, hogy nem húsról, vérről és háborúkról szól ez a Könyv. Hanem Lélekről, Törvényről és belső küzdelmekről.
Ha pedig ezek miatt a gondolatok miatt ellenszenv ébred bennetek, akkor máris ott vagyunk a kereszt alatt, mint már annyiszor, és olyan sokszor az idők folyamán.
Én csak remélni tudom, hogy egyszer hasonló gondolatok is foglalkoztatnak benneteket. Akkor majd ti is rájöttök, hogy milyen nehéz is ezt elmondani, hogy milyen érzés ezért kritikát kapni és, hogy milyen érzés, amikor ezt egyáltalán nem értik meg azok, akiknek mondjátok. És ha hiszitek, ha nem, ez is jókivánság volt.

Üdv.

nemthomi