Szedtünk ma (izé: tegnap) délután gombát. Jópofa kis kirándulás lett, jóllehet indulatlevezetésre szánódott, elsősorban. A kiskosárba gyűjtöttek többségét azután a tanösvány tacepaoján be is azonosíthattuk. (Bár M. a latin nevüket is ismeri még, sztem, ő nem volt e téren közlékeny a séta alatt; najá, az ő indulatait köllött levezetni gombászás által.) Pechünkre(?) ellenirányban jártuk be az erdei utakat, így az utolsó táblán volt módunk csak elolvasni: virágokat, gombákat leszakajtani nagyontilos. De még tanösvényről letérni es, mivel jóvátehetetlen kárt okozhatunk a természerben a taposással. Gyorsan elráncigáltam a tábla elől a kölköket: mindkettő - autista lévén - hajlamos szó szerint értelmezni minden leírottat. Bele se merek gondolni, mivel járt volna, ha napokig-hetekig-hónapokig azt kell bizonygatni számukra: nem, a természet NEM ítéltetett kihalásra azáltal, hogy mi benéztünk mellékösvényekbe, burgyingokba is (najá, a gombák nem a kitaposott vezérösvényen teremnek).

A nagyhidegvíz azonban itthon ért. Fajtánként szétválogattuk a kölkökkel gombákat (mint kirándulásunk eredményeit) - voltak vagy öten - egy műanyagtálcán, az ebédlőasztalon. Hites, aki már kirándulásunkat is ferde szemmel nézte (nem volt betervezve!), csak annyit szólt: ezek nem mérgezők? De, mondom. Akkor mér teszem őket ki a tálcára? Hát mer... csak! (Nem ragozom, megoldottuk a troblémát. ;p )

Hanem... az az erdőszag!!! :))) Ja, szedtünk elhullajtott madártollakat is, és egy esőbeállóban beszélgettünk róla a kölkökkel, mikor írtak utoljára az emberek lúdtollal... :) Istenkém, ha lenne rá pénzem, hogy erre fecsérelhetném az időmet, esküszöm, nem csinálnék mást!!!

Mindig is szerettem volna vmi hasznosat csinálni - ez eddig kevéssé sikerült... ;o))