"Amiként mi is megbocsátunk"



Amiként én is megbocsátok
Amikor eljutok odáig,
Az imádságban meg-megállok.
Én megbocsátok?
Azoknak, kik vétettek ellenem?
De nekem nincs mit megbocsátanom,
Mert ellenem nem vétett senki sem.
Ember nem ütött se tettel, se szóval,
Akik az úton szembejöttek vélem:
Áldva jöttek és simogatva jöttek,
És roskadásig megterhelve jöttek
Számomra tartogatott ezerjóval.
Ember nem ütött se tettel, se szóval,
Csak vigasztalt, csak dicsért, szeretett, ?
Isten engem az embereken át

Jaj, nagyon-nagyon elkényeztetett.
Engem az Isten önmagammal vert meg:
Tűzostort font a gondolataimból
S minden ideg szálamból kancsukát,
Hogy verje, verje, verje és gyötörje,
És méltón meggyötörni mégse tudja
A lelkem soha, soha önmagát.
Engem az Isten önmagammal vert meg,
Tűzostort font a gondolataimból
S minden ideg szálamból kancsukát.