Nem tudom elképzelni, hogy műfordításhoz elég legyen, ha valaki lelkes szótározgatással le tud fordítani egy szöveget, hiszen a hű interpretáláshoz érezni kell a szavak, kifejezések, mondatok stílusát is." így van. de hiába érti valaki anyanyelvi szinten a forrásnyelvet, ha nincs a kisujjában a célnyelv minden finomsága, árnyalata. ezt értsd meg. ehhez képest elég a forrásnyelv közepes ismerete, a többit a szótárak, az olvasottság, és egy idő után a rutin tökéletesen pótolja. egyébként minél többet fordítasz, annál nagyobb lesz a passzív szókincsed a forrásnyelvben.
Itt azokra a finomságokra, apró eltérésekre gondolok, amiket a kétnyelvű szótárak már nem vesznek figyelembe, hanem simán szinonímaként hozzák a valójában teljesen más értékű szavakat" ezen segít a rutin és a szövegösszefüggések ismerete.
időráfordítás/anyagi megtérülés viszonylatban is iszonyat kulimunka lehet a fordítás, ha folyamatosan szótárt kell használni." eleinte. néhány év után ennek már nincs jelentősége.
Bár műfordítást még nem próbáltam, mert semmi tehetségem hozzá, de sima fordítást rendszeresen vállalok. Akkor éri meg igazán, ha az idegennyelvű szöveg olvasásának tempójában egyidejűleg tudom begépelni a magyar szöveget. És azért egy ütősebb irodalmi művet általában nem néhányezres szókinccsel írnak meg. " igaz. viszont a fordítás és a műfordítás két különböző műfaj. a fogorvos sem szokott szüléseket levezetni, holott mindkettő orvos. kénytelen lesze elhinni nekem becsszóra, hogy még sosem láttam kárát annak, hogy nincs felsőfokú képzésem angolból, vagy olaszból. Viszont csak angol szótárból tízfélét tartok idehaza, + van néhány szótárlinkem is. ezen felül már csak néhány szinonima és etimológiai szótárra van szükség.:))