"Nem is alapítanak iskolát rá."

Jó, nem iskolát alapítnaka rá, de szakot (vagy programot, úgy tesznek, mintha tanítható lenne az, amire születni kell).

 

"Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő."

 

Én azt mondom, hogy valaki vagy tehetséges fordító, és akkor rögtön olyan szintű munkát ad ki, amivel érdemes foglalkozni, vagy soha nem lesz az. (Itt most kimondottan műfordításról, és irodalmi szintű írásról beszélünk). Ami megtanulható, olyan minimális, hogy fölöslgese egyetemre menni emiatt.

 

"Vagyis egy lelkes kezdő maga alatt vágja a fát a próbafordításával."

 

Mi az, hogy lelkes kezdő? Valaki vagy tud fordítani, vagy nem. Műfordításban nincs olyan, hogy most még rossz vagyok, de szorgalmas tanulással én leszek Révbíró Tamás. Ha a lelkes kezdő magától, tehetségből nem ér el egy szintet, akkor kár is strapálnia magát. Olyan, mint az éneklés: van olyan hang, ami zseniális, van, ami klassz, és hallani rajta, hogy gyakorlással tökéletesíthető, és van, akin a legjobb énektanár se segíthet. Csak hogy műfordításban ezt legjobban úgy sajátíthatja el, ha dolgozik. Nem kell mindjárt Joyce-ot fordítania. Én például ifjúsági könyvekkel kezdtem.

 

Az egyetlen, ami sántít a képletemben, hogy nem elég jónak lenni ahhoz, hogy bekerülj a szakmában. És ez az egyetlen, amiben ahsznos lehet egy műfordító, vagy akár egy író szak: ha sikerül a tanárok kegyébe férkőzni, segíthetnek elhelyezkedni.

 

"Megint csak: erről pl. egy lelkes kezdő honnan fogja kitalálni, hogy sok vagy kevés (ok, pont erről ránézésre is látszik)."

Egy lelkes kezdőnek nem sok választása van. Nincs alku pozícióban. Én pl. ezelőtt 5-6 évvel, mikor kezdtem 18000 ft-ot kaptam ívenként, és baromira örültem.

 

Mint program, lehet, hogy nem haszontalan, az más, mintha teljes szakok lennéek (bár én azt hallottam, műfordításból tényleg van ilyen szak. Majd utána nézek.)

Én csak azt mondom, ezért külön nem érdemes egyetemre menni.