Látom az elején még megpróbáltad cáfolni a sztereotípiákat. Reagálnék ha nem gond:

a franciákhoz:
írod: a szájhagyomány szerint nem hajlandók más nyelven beszélni. Ezt azzal cáfolod, hogy néha vannak angol nyelvű étlapok. ÉS? Ettől még nem hajlandók megérteni mit akarsz. Még annyit sem, hogy "van, tú, szri". Ez pedig már színtiszta tahóság. Hisz teljesen világos, hogy érti mit beszélsz, de tojik rá. Várja a mocsok, hogy kimond: "ön, dö, thá".
Vidéken még durvább. A mi csoportunkból beszéltünk angolul, németül, olaszul, spanyolul, oroszul... De semmire nem mentünk vele az étteremben. ((természetesen ott még az étlap is überfrancia volt)) És az a durva, hogy látni rajtuk, hogy segíteni sem hajlandók. Egy magyar parasztbácsi már rég Activityzett volna ilyenkor. Legszívesebben magyarul kértem volna, és ha néz mint a hülye, akkor megismétlem. (ők is ezt csinálták...)

Egyedül a Mekiben tudtam megértetni magam. (gondolom valami kelet eu-s rabszolga lehetett a kasszánál)


Az olaszoknál is felsoroltál egy csomó IGAZ dolgot, aztán totál mással "cáfoltad".
mert igenis hangosak (ezt nem is cáfoltad), és "flörtölnek", ami a gyakorlatban bunkó beszólásokból áll. És nem zavarja, ha a hölgy mellett ott a palija, mert mellette meg ott vannak a bicskás barátai. Az olaszok egy picit cigányosak. Bár tény hogy még épp az elviselhetőség határán. (nem úgy mint a náluk is utált romák)
Az is biztos, hogy egy lámpanélküli kereszteződésben, egységnyi idő alatt itt megy át a legtöbb autó EU-s viszonylatban. Nagyon ügyesen "tolakodnak"...Kívülről gördülékenynek tűnik, belülről 100% figyelmet kívánó FPS játék, miközben mindenki rád dudál.


Az angolokhoz:
volt szerencsém angol családnál lakni. Kaja: paradicsomos lében úszó tescós krumpli. Rágós, ízetlen, szürke hússal. Reggelire tescós (vagy Sainsbury's) corn-flakes (zabpehely), tejjel. Minden nap lefotóztam a kaját, hogy örök életre megjegyezzem magamnak azt a szörnyűséget. A fehér bőrű nők többsége tényleg ronda. A maradékot mind egy szálig felszívta a média. ((a "Csengetett mylord"-ba már egy sem jutott)
A nők lába is ronda, hiába vékony.
A félvér csajok szépek.


Az amcsik:
igenis buták. A vérükben van a mcDonalds-os munkamorál. "Amit a főnök megmutatott, azt csinálom ezerrel... A többihez hülye vagyok". ((ezt nálunk is kezdik a gyerekekbe nevelni. Ne gondolkozz... tedd a dogod. Ideális szalagmunkás)) Volt, hogy több napot vártunk egy faxra, mert "nem volt bent a faxos kolléga". Mondom neki, hogy akkor talán e-mailben... válasz: "ja, tényleg". Aki ott önállóan keresztbe tudja tenni a lábát, az már középvezetőnek számít.



Kínaiak:
ezerszer rákérdez, ((nagyon érdekes angolsággal)) hogy így gyártsa-e a rábízott dolgot. Holott elég világosak a tervek. No sebaj... 10-20 levélváltás és már-már célegyenesben vagyunk... Persze a mintadarab valahogy mégis másmilyenre sikerül. Ezek sem papírból dolgoznak. Bezzeg ha átküldenénk nekik egy hús-vér Audit, azt simán lemásolnák.