Sikerült kimutatni, hogy opiátok receptorhoz kötődő része rendkívül szoros hasonlóságot mutat egy, az agyban található molekulacsoporttal, az endorphinokkal. Az endorphinok az örömérzés molekulái, és az agyban akkor termelődnek, amikor valamilyen stresszel vagy fájdalommal találkozunk. Valójában ezek természetes opiátok a szervezet számára.

Felszabadulván valóságos endorphin fürdőben részesítik az idegsejteket, és hozzájuk kapcsolódva tompítják azok működését. Ennek következtében fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki. Ugyanakkor kisebb mennyiségben izgatólag is hatnak a neuronokra.

Nagy mennyiségű endorphin hatására a szervezeten euphória érzése lesz úrrá, felettébb jól érzi magát és dacol az esetleges fájdalmakkal. Ebből logikusan következik, hogy az endorphin szint stressz, mozgás vagy munka hatására emelkedik. Hatásaként nem csak fájdalmunk csillapodik, hanem örömérzésünk is nő.

Az ördögi "testvér", a morfin ugyanoda kapcsolódik, csak azzal a különbséggel, hogy míg a szervezet megálljt tud parancsolni az endorfin termelésének és ezzel az örömérzés mértékét mederben képes tartani, addig a morfin szintjének korlátozása egy olyan élőlény közvetlen irányítása alatt áll, aki maga is szüntelenül az örömet keresi. Így a következményt nem nehéz megbecsülni: függőség.