A 20. század elsö harmadában az egész fizika Einstein ostobaságai miatt teljesen elcsúszott. Pedig csak a testek különbözö szabadesését kellett volna ellenörizni, ami 1920 óta, F. Aston izotóp tömegmérései után, kutya kötelessége lett volna minden fizikusnak.

Igen is, az elektron (e) + proton (P) rendszernek kétfajta stabil kötött állapota van, 13.6 eV és 2.04 MeV energiával. Az egyiket a h okozza a másikat a h(0) = h/387, és mindakettö egy Lagrange multiplikátor.

Az elektron és pozitron (p) rendszernek is kétfajta stabil kötött állapota van, a pozitróniumé 6,8 eV, az (e,p)-neutrínóé meg 1.0218 MeV = 2 x 0. 5109 MeV. Jól halljátok, az elektron nem semmisíti meg a pozitron, csak kötni tudja még pedig 0.708 x10^-13 cm-es távolságon. (Einstein tömeg-energia ekvivalencia elve is ostobaság!)

Természetesen a proton sem tudja az eltont (E) megsemmisíteni, ezek is csak kötni tudják egymást a (P,E)-neutrínóban, E((P,E)-neutrínó, kötés) = 1876.42 MeV kötési energiával és 3.83 x10^-17 cm-es távolságon. Ebbe a részecske rendszerbe a h nem játszik semmilyen szerepet!

Elég az hozzá, egyik elemirészecske sem tudja a másikat megsemmisíteni.