Már nem. Már nem kezelik kultúráltan. Már a mentő kiérkezéséről, az esetleges doppingról, a "már egyszer rosszul lett, miért nem látták ezt előre" dolgokról szól a dolog. Kezd igazán magayar lenni az egész.
Tények: Magam is versenysportoltam jó sokáig. Igen, az ember sokszor lesz rosszul. Mert a szervezet teljesítőképességének határán túl, a győzni akarás, a jobb eredményre való törekvés még ad egy plusz löketet. Így van, hogy vki eléhezik, holtpontra jut/néha azon túl, elszakítja valamelyik izmát, szalagját...
Én kajakoztam. Tudom, hogy a dopping cca. a C vitamin nevű mágikus szerben merül ki. Ilyen erőfeszítést és fizikai munkát igénylő sportoknál a dopping kb. egy hónap alatt öl. Túlpörgeted magad, és belehalsz. Tehát semmi értelme. Egyszerűen képtelenség a kajak-kenuban doppingolni.
Még annyit: Gondoljunk csak bele! Egy ilyen "méretű", ilyen testi adottságokkal rendelkező, izomkolosszus ugyan úgy éleszthető újra, mint egy átlag ember? Nem. Ott iszonyatos mennyiségű mellizom van a szív felett. Ott a szív nagyobb, így több vért kell átpumpálnia mint másnál. Ott a tüdőbe több levegő kell! Oda iszonyú energia kell, hogy azt a hatásfokot érjük el, mint bárki másnál.
Lehet szidni a mentőke, lehet doppingról beszélni, lehet kétségeket ébreszteni - különösen ebben az esetben, amikor a kajak-kenuról sokan azt sem tudják eszik-e, vagy isszák -, de nincs semmi értelme! Kolonics György elment, és ezen már a média nyáladzása sem változtat!
Majd figyeljétek meg az olimpiát! Ott valószínűleg sokkal emberibb módon kap örök emléket "Koló", mint a saját hazájának reprezentánsaitól. Kérdés, hogy mit fognak tenni a versenytársak. Lehet, hogy semmi látványosat, de az is lehet, hogy olyat látunk majd, ami elgondolkodásra, és magunkba fordulásra fog bennünket inspirálni. Meglátjuk....