Sz. Attila ügye


Irodánkat 2006. áprilisában azzal kereste meg az egyik hazai közlekedési vállalat alkalmazottja, hogy közvetlen felettese munkahelyén folyamatosan számára sértő, megalázó légkört alakít ki. A roma származású Sz. Attila panaszt tett a vezénylő felettesénél, ő azonban nem intézkedett annak érdekében, hogy a munkahelyi légkör javuljon, sőt, Sz. Attilát küldte el rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálatra. A vizsgálatkérő lapon többek között az szerepel a munkavállalóval kapcsolatban, hogy „a belőle áradó illatanyagával visszatetszést kelt úgy kollégái, mint az utazóközönség tagjai között". Sz. Attila szerint az idézett mondatrész amellett, hogy rendkívül sértő és megalázó, utalás egyben roma származására is, hiszen vezénylője többször tett rá a kollégák elmondása szerint olyan megjegyzést, hogy „büdös cigány".


Az ügy különlegessége, hogy a konfliktust sikerült peren kívül megoldani. Irodánk sikeres egyeztetést bonyolított le a munkáltatóval, Sz. Attila jelenleg is a cég alkalmazásában áll, helyzete rendeződött.





Sz. Attila 24 éve dolgozik buszvezetőként, balesete ez idő alatt elmondása szerint nem volt. Az elmúlt két év során minden alkalommal megkapta a minőségi ösztönző prémiumot a maximálisan elérhető pontszám alapján, ellene fegyelmi eljárás munkahelyén még nem volt. Elmondása szerint kollégáival, feletteseivel kezdetben jó munkakapcsolatban állt. Azt követően azonban, hogy új vezénylőt kapott - ahogy panaszolta - helyzete ellehetetlenült.



Lekerült a „jobb buszjáratokról", majd tartalék-állományba került. Április hónapban már egyáltalán nem ülhetett gépkocsira, megítélése szerint kollégáihoz képest aránytalanul több időt töltött garázsban. Mindeközben tudomása szerint a közlekedési vállalat több régiójában is emberhiánnyal küzdött. Erre utalt az is, hogy a cég honlapján folyamatosan hirdette a buszvezetői állásokat. Az, hogy garázsszolgálatba került, nem csak emberileg bántotta Sz. Attilát, de munkabér-csökkenést is jelentett számára. A hó végi fizetés ugyanis azzal áll arányban a cégnél, hogy ki mennyi időt tölt gépkocsin, és melyik útvonalon - buszjáraton - teljesít szolgálatot.



Amellett, hogy 2006. áprilisa óta a férfi gyakorlatilag nem vezethetett gépkocsit, elmondása szerint vezénylője többször utalt arra, hogy számára ő nem szimpatikus, nem szívesen dolgozik együtt vele, és állítólag olyan sértő, negatív tartalmú kijelentéseket is tett, amelyek Sz. Attila roma származására utaltak. A férfi egy alkalommal a szakszervezeti vezetőt is megkereste azzal, hogy munkahelyén hátrányos megkülönböztetést tapasztal, vezénylője megalázó módon viszonyul hozzá, megjegyzéseket tesz cigány származására. A szakszervezet közvetítési kísérlete azonban nem vezetett eredményre.



A folyamatos munkahelyi stresszhelyzet a férfit lelkileg rendkívül megviselte, tavasz folyamán több alkalommal kellett táppénzre mennie gyomorpanaszok miatt. 2006. májusában a munkáltatói jogkör gyakorlója - anélkül, hogy ennek okát megjelölte volna - rendkívüli munkalélektani PÁV vizsgálatra kötelezte.[1] A vizsgálatra ügyfelünknek magával kellett vinnie egy levelet, amely egyrészt a valóságot nem fedő állításokat tartalmazott, másrészt bizonyos részei sértették a személyhez fűződő jogait, emberi méltóságát. A levél szerint Sz. Attila „öntörvényűen jár dolgozni, nem tartja be a vezénylést; az autóbuszon az utazás közbeni cselekedeteivel eltér az átlagos autóbuszvezetői magatartástól; folyamatosan gyomorpanaszokra és hasmenésre hivatkozik, belőle áradó illatanyagával visszatetszést kelt úgy kollégái, mint az utazóközönségben; állandó kedélyváltozás és üldözési mánia jellemzi". Bár a borítékot leragasztották, azt nem postán továbbították a címzettnek, hanem átadták a férfinak, hogy vigye azt magával. Az nyilvánvaló volt, hogy a levél Sz. Attilára vonatkozóan tartalmaz állításokat, ez esetben pedig álláspontunk szerint azokat vele előzetesen közölni kellett volna. Ugyanakkor, mivel a levél lezárt borítékban volt, mi nem javasolhattuk annak felbontását. A férfi végül saját felelősségére a borítékot felbontotta, így alkalma nyílt megismerni annak személyére nézve sértő és megalázó tartalmát. Később Irodánk Sz. Attila meghatalmazása birtokában a levél másolatát hivatalosan is beszerezte a vizsgálatot végző intézménytől.



A férfit rendkívül kedvezőtlenül jellemző kísérőlevél ellenére ügyfelünk a rendkívüli, szigorított vizsgálatokon megfelelt. A pszichológiai vizsgálatok nem támasztották tehát alá sem az „üldözési mánia", sem az „öntörvényűség", sem az „állandó kedélyváltozás" gyanúját. A kísérőlevél többi állításával kapcsolatban felmerült, hogy amennyiben a férfi a munkavégzés során munkáját hanyagul végezte, kötelezettségét vétkesen megszegte, ellene esetleg utas-panasz érkezett, a munkáltatói jogkör gyakorlójának számos eszköz állt volna rendelkezésére ezek szankcionálására. Ennek azonban írásban is nyoma kellett volna, hogy legyen. A „belőle áradó illatanyag" megjegyzés álláspontunk szerint világos utalás ügyfelünk roma származására. Értehetetlen egyébként az is, hogy ha a dolgozó ápolatlanul jelenik meg munkahelyén, a vezetői utasításokat nem tartja be, a munkáltató miért épp alkalmassági vizsgálatra küldte a rendelkezésére álló szankció-lehetőségek (figyelmeztetés, fegyelmi eljárás, stb.) alkalmazása helyett.



Bár a rendkívüli munkalélektani - PÁV vizsgálaton Sz. Attila megfelelt, helyzete a munkahelyén nem változott, továbbra sem engedték forgalomban gépkocsit vezetni. 2006. júniusában ügyfelünk egyeztetést kért a forgalmi igazgatótól, azonban ez a találkozó sem vezetett eredményre. Felettesei abban látták volna a probléma megoldását, ha kérné áthelyezését egy másik térségbe. Ügyfelünk álláspontja azonban az volt, hogy mivel ő fegyelmi vétséget nem követett el, munkáját mindig jól végezte, nincs ok rá, hogy ő távozzon, ezért nem kívánt az áthelyezéssel élni. Célja az volt csupán, hogy jelenlegi helyén az őt sértő, megalázó légkör megszűnjön, és ismét gépkocsit vezethessen, mint bármely más kollégája.


A munkahelyi diszkrimináció tilalmáról a Munka törvénykönyve (továbbiakban Mt.) úgy rendelkezik, hogy az egyenlő bánásmód követelményének a munkaviszony során érvényesülnie kell.[2] Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (továbbiakban Ebktv.) szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt faji hovatartozása, bőrszíne, nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.[3] Álláspontunk szerint azzal, hogy a roma származású Sz. Attila folyamatosan az alacsonyabb presztízsű és kevésbé jövedelmező garázsszolgálatba volt beosztva nem roma munkatársaival szemben, sérült az egyenlő bánásmód követelménye. Ugyanakkor, a törvény arról a helyzetről is rendelkezik, ha valakit munkahelyén (vagy máshol) olyan körülmények, légkör elviselésére kényszerítenek, amely sérti az emberi méltóságát. Az Ebktv zaklatásnak definiálja azt az emberi méltóságot sértő magatartást, amely az érintett személynek a jogszabályban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.[4]





Tekintettel arra, hogy ügyfelünk célja elsősorban az volt, hogy munkáját megfelelő körülmények között végezhesse, illetve kollégáival egyenlő bánásmódban részesüljön, nem tartottuk célszerűnek a peres eljárás kezdeményezését, hiszen az inkább csak elmérgesített volna a helyzetet.



2006. július 25-én levélben kerestük meg a cég vezetőjét azzal, hogy tegye számunkra lehetővé az egyeztetést Sz. Attila ügyében. Levelünkben felhívtuk a munkáltató figyelmét arra, hogy álláspontunk szerint a jelenlegi helyzetben sérül a munkavállaló egyenlő bánásmódhoz fűződő joga, a munkahelyi légkör, amelyet a férfi vezénylője teremtett kimeríti az Ebktv-ben meghatározott zaklatás tényállását. Hivatkoztunk arra is, hogy a munka-alkalmassági vizsgálat kapcsán született kísérőlevél egyes állításai sértik ügyfelünk emberi méltóságát, az „illatanyag" kifejezés használata roma származásával hozható kapcsolatba.



A munkáltató részéről azonnali válasz nem érkezett, Sz. Attilát azonban egyik felettese szóban arról tájékoztatta, hogy a férfi azzal, hogy a kísérőlevelet felbontotta, „szolgálati titkot sértett", aminek „súlyos büntetőjogi következményei" lesznek.[5] Bár a fenyegetés tartalmával nem értettünk egyet, hogy ügyfelünket is megnyugtassuk, a levél tartalmának „titkosságával" kapcsolatban az adatvédelmi biztos állásfoglalását kértük. A biztos - Irodánk véleményével egyezően - válaszában kifejtette, hogy az Adatvédelmi törvény szerint az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről. Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik, milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat.[6] Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb időn belül, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást. Jelen esetben a munkavállaló jogosult megismerni, hogy a munkáltató milyen okból küldte rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló személyes adata nem minősülhet szolgálati titokfajtának. Ugyanakkor, ahogy arra az adatvédelmi biztos a figyelmet felhívta, a munkavállaló más személyiségi jog - így a levéltitok - megsértésére nem jogosult annak érdekében, hogy személyes adatainak védelméhez fűződő jogát érvényesítse, a vele kapcsolatos adatokat megismerje. Ha az ilyen irányú kérelmére a munkáltató nem adja meg a megfelelő tájékoztatást, akkor a jogait a törvény által szabályozott úton kell érvényesítenie.



2006. szeptember első hetében megérkezett a közlekedési társaság válaszlevele is, amelyben kifejtették, hogy álláspontjuk szerint Sz. Attila ügyében hátrányos megkülönböztetés nem történt, ugyanakkor készek a személyes egyeztetésre. A PÁV-vizsgálattal kapcsolatban kifejtették, hogy azt maga a munkavállaló is elismerte, hogy a munkájával járó stressz lelkileg megviselte, gyomorpanaszok miatt többször táppénzen volt, ezért a munkáltatói jogkör gyakorlója okát látta a rendkívüli vizsgálat elrendelésének. A kísérőlevél - szerintük beutaló - általunk kifogásolt kijelentéseivel kapcsolatban hivatkoztak a férfi munkaköri leírásának azon részére, amely szerint a munkavállaló feladatai között szerepel a tiszta, ápolt megjelenés követelménye.



A cég válaszlevelében írtak álláspontunk szerint nem adtak választ az általunk felvetett problémákra, ráadásul ügyfelünk helyzete egyre rosszabb lett munkahelyén, ezért - és nem a munkájával járó stressz miatt (!) - egészségi állapota megromlott, folyamatos táppénzes állományba került.



Hosszas telefonos egyeztetést követően 2006. október 2-án került sor a személyes találkozóra a cég képviselőivel. A megbeszélésen a közlekedési társaság nyolc, különböző vezetői beosztásban lévő képviselője, ill. jogi képviselője vett részt. A feszült hangulatban kezdődő egyeztetésen ismertettük ügyfelünk azon panaszát, miszerint munkahelyén kollégáitól rendszeresen hall visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy vezénylője roma származására utaló dehonesztáló kifejezéseket használ, amelyek sértik emberi méltóságát. Elmondtuk azt is, hogy a munkavállaló sértőnek és megalázónak tartja a PÁV vizsgálatra szóló beutaló egyes kifejezéseit is, különösen a „belőle áradó illatanyag" megjegyzés vonatkozásában. Kifogásoltuk, hogy ügyfelünk folyamatosan garázsszolgálatba van beosztva az utóbbi hónapokban, nem kerülhet forgalomba, kedvezőtlenebb beosztásban foglalkoztatják az azonos helyzetű munkatársaihoz képest. Ez a helyzet szintén azóta áll fenn, hogy új vezénylőt kapott



A megbeszélés során többször hangsúlyoztuk, hogy a PÁV vizsgálat elrendelésének tényével nincs problémánk, azt jogszerűnek tartjuk, bár az indokát nem látjuk világosan. Vitattuk ugyanakkor azokat az állításokat, amelyek a beutalóban szerepelnek, már csak azért is, mert a munkavállalóval szemben a munkáltató semmilyen szankcióval nem élt, nincs nyoma annak, hogy munkájával kapcsolatban ilyen súlyos kifogások merültek volna fel.



A cég jogi képviselője elmondta, hogy az ügyben belső vizsgálat zajlott le, amely nem támasztotta alá az etnikai megkülönböztetés tényét. A kimutatások szerint ugyanakkor 2004. decembere óta feltűnően sokszor volt a munkavállaló betegállományban, ami miatt a munkáltató nem tudott rá kiegyensúlyozottan számítani, így a munkára való beosztásával és vezénylésével kapcsolatban is állandó nehézségekbe ütközött. Kifejtette, hogy a cég foglalkoztat más roma származású munkavállalókat, is, és soha nem érkezett még olyan panasz a vezetőséghez, hogy bárkit származása miatt megkülönböztetés ért volna. Felhívta a figyelmet arra is, hogy jogi eljárás esetén a kérelmezőnek, vagy a felperesnek kell azt bizonyítania, hogy őt hátrány érte. Ugyanakkor megbízója elsősorban békés úton kívánja az ügyet rendezni, ezért is álltak rendelkezésre az egyeztetéshez.



Sz. Attila a táppénzes állománnyal kapcsolatban kifejtette, hogy szeretné, ha azt is megvizsgálnák, hogy amikor az előző vezénylő alatt dolgozott, szinte soha nem volt táppénzen. Azóta betegeskedik sokat, hogy új vezénylőt kapott, aki olyan munkahelyi légkört teremtett, amely őt lelkileg, idegileg megviseli. Hivatkozott arra is, hogy korábban többször panaszkodott a rossz viszonyok miatt felettesének.



Javaslatunkra az egyeztetésen tételesen elemzésre kerültek a PÁV vizsgálatra szóló beutaló kifogásolt állításai. Azzal kapcsolatban, hogy a férfi „öntörvényűen jár dolgozni" az egyeztetésen jelen lévő vezénylő azt mondta, hogy egy alkalommal a gépkocsivezető nem időben jelentkezett a szolgálatra, és hamarabb haza is ment. Kérdésre elmondta, hogy emiatt szóbeli figyelmeztetést alkalmaztak. Sz. Attila az esetet vitatta. A „nem tartja be a vezénylést" kifejezés alatt a munkáltató magyarázata szerint azt kell érteni, hogy a munkavállaló minden alkalommal, amikor garázsszolgálatba került beosztásra, „táppénzbe menekült". Arra a kérdésünkre, hogy ezek szerint vitatják-e az orvosi igazoláson szereplő diagnózis valódiságát, ill. a táppénz orvosi indokoltságát, nemmel válaszoltak.



A „...cselekedeteivel eltér az átlagos autóbuszvezetői magatartástól" kifejezésen a munkáltató szerint több olyan esetet kell érteni, amikor a gépkocsivezető ellen utaspanasz érkezett. A cég jogi képviselője ekkor ismertetett egy ilyen panaszt, amely szerint egy hölgy arra panaszkodott, hogy őt a buszvezető „a tükörből folyamatosan nézte, majd amikor ezt szóvá tette, egy korábbi megállóban leszállíttatta a buszról". Kérdésre, hogy az esetnek lett-e bármilyen következménye Sz. Attilára nézve, a jelen lévők nemmel válaszoltak. Ügyfelünk az esettel kapcsolatban megjegyezte, hogy az utas panasza alaptalan volt, nyilván emiatt nem is alkalmaztak vele szemben fegyelmi intézkedést.



A „belőle áradó illatanyagával visszatetszést kelt úgy kollégái, mint az utazóközönségben" megjegyzés kapcsán Sz. Attila kifejtette, hogy a szóban forgó állítás rendkívül sértő és megalázó számára, amellett valóságtartalmát is vitatja. Egyben összefüggést lát a leírtak és a között, hogy őt a vezénylő a kollégák elmondása szerint a háta mögött többször „büdös cigány"-nak nevezte. A munkáltató ezzel szemben közölte, hogy a férfi több alkalommal is „ápolatlanul és nem megfelelő higiéniával" érkezett munkahelyére, emiatt kollégái is panaszkodtak, de senki nem merte szóvá tenni a dolgot, mert túl kellemetlen lett volna ezt szemtől szemben közölni.[7] Az egyeztetésen részt vevők egy másik képviselője viszont a beutalón szereplő állítást azzal magyarázta, hogy ők pusztán arra kívántak utalni, hogy a gépkocsivezető állandó gyomorpanaszai okozhatnak bizonyos testszagokat, amelyeket viszont az orvosnak ki kellene vizsgálnia. Kérdésre, hogy a munkáltató képviselője figyelmeztette, esetleg szankcionálta-e, hogy nem megfelelő öltözetben, ill. nem elég ápoltan járt a férfi dolgozni, azt felelték, hogy ezek miatt a dolgok miatt csak idén ősszel, tehát a szóban forgó PÁV vizsgálat és a beutaló megszületése után tettek szóbeli megjegyzést a gépkocsivezetőnek.



A cég jogi képviselője a beutaló kapcsán kifejtette még, hogy annak tartalma mindössze három személyre - a munkáltatóra, a vizsgálatot végző orvosra és a munkavállalóra - tartozik, és Irodánknak köszönhető, hogy most ilyen nyilvánosság elé kerültek a benne foglaltak. Kifejtette továbbá, hogy a munkáltató felelőssége, hogy a gépkocsivezetők megfelelő fizikai és mentális állapotban üljenek volán mögé, ezért minden „gyanús" körülményről, tünetről a vizsgálatot végző orvost a beutalóban tájékoztatni kell. Ez történt jelen esetben is, a beutalóban foglaltak nem hozhatók összefüggésbe a munkavállaló származásával. Azzal kapcsolatban, hogy Sz. Attila munkavégzésére vonatkozó negatív állítások ellenére a munkáltató nem alkalmazott - írásban legalábbis - semmilyen szankciót, kifejtette, hogy ez is azt erősíti, hogy a munkavállalót semmilyen hátrány nem érte.



A cég igazgatója megjegyezte, hogy a férfi őt is megkereste a vezényléssel kapcsolatos panaszával korábban, amire azt a javaslatot tette, hogy az esetleges személyes ellentétek kiküszöbölésének érdekében áthelyezik egy másik területre. A javaslatot a munkavállaló elfogadta. A megegyezés ellenére később ezen megoldástól szó nélkül visszalépett. Válaszul Sz. Attila kifejtette, hogy Irodánktól kért tanácsot, vajon köteles-e elfogadni az áthelyezést, majd azért döntött másként, mert nem akart megfutamodni. Úgy érezte, hogy ő mindig becsületesen dolgozott, 24 évet vezetett le balesetmentesen, nem kívánt „elmenekülni", mintha ő követett volna el bármit is. Hangsúlyozta, hogy ő egy dolgot szeretne csupán elérni, hogy „hagyják nyugodtan" dolgozni, engedjék őt is forgalomban vezetni, mint kollégáit, és ne kelljen a munkahelyén roma származásával kapcsolatos becsmérlő megjegyzéseket eltűrnie.



Az egyeztetés berekesztése előtt javasoltuk, hogy a következő egyhónapos periódus során vizsgálják meg, hogy Sz. Attila beosztása, vezénylése megegyezik-e a vele összehasonlítható helyzetben lévő kollégáival.



Az egyeztetést követően a cég jogi képviselője telefonon tájékoztatta Irodánkat, hogy a közlekedési társaság zártkörű vezetőségi ülésén az a döntés született, hogy a szóban forgó vezénylő a jövőben nem vezényli Sz. Attilát, a vezénylést a munkáltatói jogkör gyakorlójának közvetlen felügyeletével másik vezénylő végzi majd. A cég álláspontja szerint ezzel orvosolásra kerül a munkavállaló - szerintük személyes és nem etnikai jellegű - problémája.



2006. decemberében léptünk kapcsolatba Sz. Attilával, szerettük volna ugyanis nyomon követni, hogy hogyan alakult sorsa a munkahelyén, vajon az egyeztetésnek lett-e eredménye. A férfitól kérdésünkre megnyugtató választ kaptunk: új vezénylőjével probléma nincs, azóta felkerült a garázsszolgálatból, és arra is van lehetősége, hogy ún. „jó járatokon" lásson el szolgálatot. Kapcsolata munkatársaival és feletteseivel megfelelően alakult. Az egyeztetést sikeresnek tekintjük: bár a munkáltató a hátrányos megkülönböztetés tényét nem ismerte el, ugyanakkor megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek nyomán ügyfelünk helyzete rendeződött.


http://www.neki.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=299&Itemid=61