Húúú,azt hiszem otthonra leltem....lehet,hogy kissé morbidnak tűnik,de teljesen más ilyen dolgokról azokkal beszélgetni,akik ismerik ,élik ugyanezt a szituációt.

A barátaim ugyan megértik,de szerintem igazából fingjuk sincs a valós érzelmeimről,a lelki mocskomról,a csapongó gondolataimról,a tipródásról.Aki nem élte át,csak sejtheti....

Ugyan már vége a kapcsolatnak,de még hordozom a sebeket magamban.

Nem tudom valaha begyógyul-e.....

van valaki,akinek már régi a története?

van valami terápiája,ami segít????

eltelt 2 év azóta,de ugyanolyan friss.Már megtanultam nélküle élni,de csak fizikailag.A gondolataim,a vágyaim még mindig körülötte zsonganak.

csak keresgélek,de nem találok.