Sziasztok KATONÁK!

Először is , mindenkinek igaza van. Annak is aki azt mondja nem kell túlértékelni egy-egy győztes meccset. De szerintem annak is, aki azt mondja, hogy egyedül a győzelmet nem kell megmagyarázni, illetve örülni kell minden apró kis eredménynek is, hát még az ilyen egységet kovácsoló győzelemnek... (és nem csak a sportéletben igaz)
Igen helyén kell kezelni az eredményeket, szerintem az igen egysíkú és unalmas dolog lehet lejárok az edzésekre rendületlenül, aztán a meccseken meg legyőznek majd.
Szóval nagy általánosságban a sportesemények a nézők szórakoztatásáért zajlanak (persze a sportemberek sportolási lehetőségén túl), tehát ha van focsi lesz néző, tudom-tudom nem ilyen egyszerű, de véleményem szerint ilyen izgalmas és küzdelmes és főleg győzedelmes meccseken lehet nézőket toborozni. Mert ugye mennyivel jobb egy olyan csapat mellé állni, szúrkolni aki ákár hétről hétre nyer és legfeljebb a győzelem nagysága kérdéses, mint egy pofozó gép mellé.
Éppen ezért gondolom úgy, hogy helyén kell kezelni minden eredményt, eseményt! Tehát Geri, ezek a fiúk nem véletlenül mondják, amit mondanak, azaz örüljünk a nyert meccsnek, s olyan a csapat mint a kapitány, jó volt veletek játszani... stb!
Ha csak állandóan fanyalgunk, basavanyodunk.
Szerintem a vereségeket is lehet úgy értékelni, hogy a vége ne az legyen, rosszul játszottunk- mert így azt jelenti mindenki, s bár a felelősség kollektív, azért biztosan volt olyan aki kitűnt másokhoz képest vagy csak önmagához képest még ilyen esetekben is. Nem akarlak én oktatni, én nem tanultam pedagógiát csak nevelgetek 3 gyerkőcöt s náluk sem lehet egyöntetűen uniformizálni a minősítésüket. mert annyit már megtanultunk - ezt a katonák is megerősíthatik- a kollektív lebaszásnak nincs is értelme, mert mindenki úgy gondolja hogy ez úgyis a másikra vonatkozik.
Kb. két éve majd minden meccseteket látom, láttam, de nyertes meccset csak mostanában (tétmérkőzésre, bajnokira gondolok), de igazi egymásért küzdést, már már csapat szellemet, most láttam, most is inkább a második félidő vége felé.
Elnéztem a "sereget" 19-0-nál, minden volt csak nem csapat, nem tudtak kellően szétülni egymástól, de majdnem megtették.
Nem tudom mit mondtál nekik, de lett eredménye és ez a lényeg. Ebből még a jövőben is lehet építkezni, akár edzéstátogatottságban is, de akár egy meccs megfordításában is. Ahogy Kalaj írja, erre emlékezni fogtok mindig, mert nekem ne modja senki náhány meccs nem a fejekben ment el. Persze vannak jobbak, azok majnem mindig majd elvernek, de még ott sem mindig lefutott a dolog.
Mert nézzük csak meg a "nagyok" elleni eredményeket - ezt a tudósítás írójának is szíves figyelmébe ajánlom! Egyszer sem vertek péppé bennünket. De ha következetesek akarunk lenni, előbbiekben leírtakhoz, akkor csak maga a győzelem vagy vereség ténye számít, akkor sem rossz 2-3. Persze még messze vagyunk a 6-0-okhoz, de szerintem az anyagi háttér, az állomány nagysága(nem a minősége), a feltételek sem összehasonlítási alap, legfeljebb cél lehet. Abból kell főzni, és kihozni a legjobbat amink van, aki a rendelkezésünkre áll.
Most a végén visszatérnék a nézőkre. Nem akarom elvitatni, hogy a meccset a csapat nyerte meg, nem pedig a nézők, de úgy gondolom, s ebben jó volna ha megerősítenétek, a kis számú, de annál lelkesebb és elszántabb "nézősereg" is kivette a részét a sikerből. Tényleg a mérkőzés közben ezt lehet hallani, mert mi ott néhányan rettentő hangosnak éreztük magunkat, én például úgy érzékeltem, hogy a Vipers drukkolókat túl ordítottuk. Talán az egyoldalúnak tűnő(hogy finom legyek) bírói ténykedést megkérdőjelezve ( kitűnve, hogy a játékhoz nem teljes mélységik értők teszik) de mindenképpen a mieink lelkesítését célzó az igazságtalanságnak vélt helyzetek tompítását célozva tettük, vagy magam nevében tettem. Nem tudom, hogy mit szaban, mennyire szabad a bírókat szidni, minősíteni, de mondom csak a jószándék vezetett, s nem tudom más is így érzi-e, de mintha lett volna eredménye, mintha nem lejtett volna annyira a pálya a vége felé. De voltam már én olyan mérkőzésünkön Bp.-en, ahol még a spiker ( akinek ugye pártatlannak kellene lenni) a hangosbemondón keresztül buzdította a bírókat arra, hogy ne dobáljanak már annyi zászlót, mert bizony ő még sört is fizet nekik ebben az esetben.??? Szóval a néző elfogult, főleg ha még a fia is a pályán van és töri-zúzza magát, a csak egyoldalon meglátott szabálytalanságok láttán. S ezúton kérek elnézést, hogy edzői munkádba beleugatva egy kis hisztire sarkaltalak, de nem először láttam ezt már magyar pályákon. Ehhez a játékhoz kell egy kis ravaszság vagy hívja ki minek akarja, mert a fent említett -majdnem megnyerhető meccsen (BBK) mikor jöttünk fel, s már néhány pontra voltunk, valahogy minden play után maradt a földön egy-egy BBK játákos. Nem mondom hogy ezért, de látom benne a lehetőségét annak, hogy nem tudtunk fordítani.
Az egészet csak azért írom, hogy hátha máshogy látja az eseményeket az ember kicsit távolabb a pályától.
Végezetül, nagyon büszke vagyok rátok srácok, hajrá Szolnok Soldiers, hajrá Katonák, hajrá CSAPAT.
A nyáron is edzeni, hogy még jobbak lehessetek!!!
Jövőre merjetek nagyobbat álmodni, persze próbáljátok megcsinálni, én még nézném néhány meccsét az idén is (rájátszás) ennek a feljövőben lévő, már-már egymásért is küzdeni tudó csapatnak.

Ui.: Geri a csapatértekezletre, vagy annak egy részére, szurkoló, a csapatért tenni akaró mehet-e, részt vehet-e? Szeretném meghallgatni a terveiteket a jövőre nézve.