Kedves Nemthomi!

"Szóval ezzel kapcsolatban várok némi magyarázatot tőled. Jó elvtársunk-e Pál apostol, vagy ő már nem számít tekintélynek? :-) Jakab levele? János levelei? Az Apostolok cselekedetei? Mózes könyvei? (Genezis pl., vagy az Exodus a Tízparancsolattal....)"

Elmondanám akkor a véleményemet ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de kérlek próbálj meg odafigyelni, mert kínaiul fog hangzani. Kezdhetném a Bábeli zűrzavarral is, és eszembe sem jut, hogy az valóban torony, vagy esetleg űrjármű lenne mint azt néhányan magyarázzák. Sőt, talán olvastad már tőlem, hogy én az egész Bibliát a lélekkel magyarázom, azaz elvetem a világi vonatkoztatásokat, hogy aztán majd ismét felvehessem magamra őket, amikor a lelkem már készen fog állni arra.

Az egyszerűen aranyos, hogy amikor arra kérdezek rá, hogy miért emeled ki az evangéliumokat, akkor a válaszodban egy ószövetségi történettel/képpel/szimbólummal világítod meg... :-) Kérlek ne sértődj meg, de ez kihagyhatatlanul bájos volt. :-)

De nem ez a mondanivalóm lényege. Két pontban foglalnám össze a szeélyes tapasztalataimat.

1. Az én tapasztalatom szerint az evangéliumokat legalább annyira sokszor félremagyarázzák/félremagyarázzuk mint az apostoli leveleket vagy az Ószövetséget. Az apostoli levelek nem kis részben azért is keletkeztek, mert az emberek azonnal és jó érzékkel elkezdték félremagyarázni az Evangéliumot. Mert a dolog kulcsa szvsz ott van, hogy vagy a Szentlélek magyarázza nekünk az Igét, akik illő alázattal fogadjuk Tőle a magyarázatot, vagy mellémegy az okoskodásunk. Legyen szó akár evagéliumról, akár ószövetségről, akár páli levelekről stb. Ez persze sajnos ritkán adatik meg, legtöbbször nagy aggyal és nagy pofával "bölcsebbek" vagyunk a Léleknél...

2. Nem emlékszem, hogy olvastam-e tőled, hogy az egész Bibliát a lélekkel magyarázod, de lényeg az, hogy most már értem, vagy érteni vélem. Nekem az a tapasztalatom (hitbeli és élettapasztalatom), hogy az Isten egységben kezel bennünket: test, psziché és lélek (szellem). Nem csak az egyiket vagy csak a másikat. Rossz volt a tapasztalatom azokkal, akik a testet nem tekintették a Szentlélek templomának, amit éppúgy Istentől kaptunk, mint a pszichénket vagy szellemünket, csak valami szükséges rossznak. Az ÚR Jézus - több helyen is kiderül - foglalkozott a testtel, éppúgy mint a pszichével vagy a szellemmel. Amikor az emberek éheztek, akkor a tanítványait arra utasítja, adjatok nekik enni. És nem igét hordtak körbe, hanem halat és kenyeret. A Miatyánkban megjelenik a mindennapi kenyér. Azt mondja János evangéliumában: nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem óvd meg őket a gonosztól. Nem véletlenül vádolják azzal, hogy nagyétkű és részeges, a bűnösök barátja. Stb stb.

Nekem rossz tapasztalatom van azokkal az atyafiakkal, akik nem tudnak/akarnak örülni akár egészen testi dolgoknak (és nem tudnak hálát adni ezekért Istennek!):
- a feleségük vagy a lányuk szépségének,
- egy tányér jó pörköltnek nokkedlivel,
- egy pohár tiszta víznek,
- akár egy pohár jó hideg, finom sörnek...
Éppolyan nagy baj szerintem, mint akik csak ezeknek képesek örülni.

Épp ezért - Prophet atyánkfiával együtt, akivel amúgy nem mindenben értünk/értettünk egyet - én is megnéztem a spanyol-orosz focimeccset, élveztem éppúgy, mint előtte a vacsorát, és ma is meg fogom nézni az eb-döntőt. Minden lelkifurdalás nélkül. Mert szvsz ennek is helye van az életünkben. Nem ebből áll az életem, de van benne időnként hely erre is. Mint ahogy élvezetet okoz az Ige olvasása is, kimondott élvezetet okoz néha rácsodálkozni Isten nagyságára és hatalmára is. Nagy élvezet, amikor az ember - Isten Szentlelkének vezetésével - megér valami apró morzsát, rácsodálkozhat az ÚR bölcsességére. Amikor meghallgatást nyer az ima...

Üdv:

halihó