Kedves Gábor!

gondoltam, hogy hosszú válasz fog érkezni, de megérte várni.

Ahogy mondtad:Minden embernek az igazság a szívében lakozik. Ebben szerintem egyet is érthetünk. De:

Így tehát nincs olvasmány, ahonnan kiolvashatod, de a szívedből megértheted az igazságot.
Ha ezt megérted, megváltozik a mások által inspirált hited, amelyet a magadénak hiszel és vallasz.

******A hitemet az Evangéliumok inspirálták, a többi csak kiegészítő olvasmány számomra. Szóval te azt mondod, hogy ha egy lakatlan szigeten születek, ugyan ilyen elhatározásra juthatok, mint most, csak sallang mentesen. Ok. Elfogadom, de mennyünk akkor tovább, mert erre még vissza akarok térni a későbbiekben, rád vonatkoztatva.

Isten semmiféle Törvényről nem állította, hogy megváltoztathatatlan. Ez mind emberek kitalációja.

Hacsak a törvényt nem úgy értelmezed, hogy minden folyó, patak, és minden víz a mélybe igyekszik, hogy aztán onnan feltörjön, és újra kezdje a körforgást. Magyarul, nincs új a nap alatt, Krisztus előtt, és utánn is ugyan olyan emberek éltek és keresték Istent, mint te vagy én, vagy bárki más, és ugyan ezek a dilemmák hajtották őket. Sem a gravitáció, sem a levegő szükségessége, sem az ivóvíz fontossága, sem a szeretet nélkülözhetetlensége, sem a lélek üdvözülhetősége nem változik soha az idők folyamán, mert ez mind-mind törvényszerű. Mert ha hiszel jézus feltámadásában, akkor abban is hinned kell, hogy erre a világra is szükség van ahhoz, hogy elérjük az örökéletet.

Pld: nem volt Egyiptomból való kivonulás, nem létezett Salamon és Dávid birodalma, azt utólag igazították saját történelmükhöz a zsidók, mint a románok a nagy dák – római birodalmat.

Ez, az én fordításomban így hangzik: Soha nem leszünk képesek elhagyni a bűnös életünket, Egyiptomot, azaz nem fogjuk tudni levetkőzni magunkról ezt a világot, mert nem létezik. Salamon kincse, nem létezik, tehát nincs az a mérhetetlen bölcsesség, amelyet ő megismert, és tovább adott nekünk, ami minden ember életében kamatoztatható / temérdek kincs /, mert minden ember ugyan azokon a dolgokon esik át, mint azt bármely őse tette. Valamint a kis pásztorfiú, Dávid parittyájára sincs szükségünk, azaz vértezetlen fegyvertelen, szeretetteljes életre, amellyel ezt a világot le kell győznünk. Hiszen ha dávid egy parittyával, azaz Isteni fegyverrel, tehát egyszerűség, szeretet... le tudott győzni egy világ által felvértezett bajnokot, tehát büszkeség, gőg, hatalomvágy...által vezérelt harcost, akár csak Jézus ezt a világot, akkor ezek fényében szerinted nincs szükség a szeretetre, megbánásra...stb. De ez így nem jóóó!


Elképzelhető lenne, hogy az általad említett metaforák halmazát kellene feltételezzük, amelyet a szeretet kulcsával lehetne megnyitni. Azonban ez hasonló logika mint a Biblia Kódja – eljárás, ahol a nagyszámú betűvariáció lehetőséget ad bármilyen értelmezésre. Ez az út azonban sehova sem vezet. A szeretetnek ugyanis nincs szüksége írásokra.

Bocsáss meg, de ebben gondolatodban azért van némi meggondolatlanság. Metaforákkal, lehet lélek szerinti következtetéseket levonni, de matematikával nem hiszem. Az, hogy ez a két gondolat hasonlítson egymásra, ezt te sem gondoltad komolyan. Legalább is, Jézus soha nem tanított számtant, ellenben a lélek fontosságát, midíg is kihangsúlyozta. Szerintem.


A lényeg a következő: Jézus valóban feltámadt. Az evangéliumok ezen egy tény miatt íródtak. Azonban az akkori embereknek sem volt elég ez. Ezért történeteket és magyarázatokat kanyarítottak köré. Ezek aztán Pál sehonnan sem következő téves elgondolásával egyetemben tévútra vezették az embereket.

Most utalnék vissza, a csillagos részre. Szerinted, ha nem olvasod Pált, Pétert, vagy Bármely írást a Bibliából, ugyan ezek a gondolatok foglalkoztatnak mint most, vajon a hited ugyanezen az éretségi fokon lenne akkor? Vajon a te hited ebből kifolyólag nem mások által inspirált, amit te magadnak tulajdonítasz? Egyáltalán van olyan ember, akinek nincs szüksége mások gondolataira? Mert szerintem nincs. Ez, szükséges. Egyébként én is érzem amit te, nekem is az Evangéliumok az Igazi Örömhír. És igen, Jézus valóban feltámadott, itt van bennem, benned, ott van mindenkiben, csak van aki börtönbe zárja, van aki oltárt épít neki, és a börtönéből templomot épít. Mert csak így vígasztalhatja meg őket, minket, a Vígasztaló, azaz Jézus Krisztus.


És itt nem a szereteten van a lényeg, hanem a feltámadáson. Abból nem valamiféle sosem volt eredendő bűn eltörlése következik, hanem útmutatás arra vonatkozólag, hogy van más lehetőség, mint visszatérni a porba.

És ha ezt így fogadom el tőled, akkor talán nem egy másik ember gondolatát követem? Mert szerintem igen, ráadásul, az a lehetőség már a szellemvilágban vár minket, aminek a jelentésével úgy is csak akkor lehetünk tisztába teljes egészében
, ha végre odajutunk.

Üdv.