Isten látja lelkem, hogy szeretek főzni.
Nem mindig szerettem, de mára megszerettem. Mert már van elég gyakorlatom benne, és tulajdonképpen az egy kreatív dolog.
Sőt, egyedül szeretek főzni, közben még az előkészületeket is élvezem, úgymint zöldségpucolás, borsóhántás, krumplipucolás, panírozás szeletelés hagymaaprítás stb.
Nem vagyok egy túl sokoldalú szakács, a hagyományos magyaros ételek a fő profilom, de akkor is. Meg főzelékeket is nagyon szeretek csinálni, annak ellenére, hogy általában nem eszem belőlük, mert én nem szeretem a főzelékeket, de a férjem igen, és örömet okoz, ha látom, hogy egymás után kétszer vesz belőle.

Csak éppen... ma rájöttem, hogy hiába vagyok már kurva éhes, akkor sem bírok enni abból amit főztem - azon frissiben. Vagy másfél óra után igen, de akkor már ugye nem az igazi. És úúúúgy szeretném, ha párszor már nekem főznének... még ha egy sima krumplistésztát is, vagy fokhagymás spagettit akármit, csak legyek éhes, és ne én főzzem...