Kedves haliho!

Úgy érzem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban adósod maradtam:

Szóval ezzel kapcsolatban várok némi magyarázatot tőled. Jó elvtársunk-e Pál apostol, vagy ő már nem számít tekintélynek? :-) Jakab levele? János levelei? Az Apostolok cselekedetei? Mózes könyvei? (Genezis pl., vagy az Exodus a Tízparancsolattal....)

Elmondanám akkor a véleményemet ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de kérlek próbálj meg odafigyelni, mert kínaiul fog hangzani. Kezdhetném a Bábeli zűrzavarral is, és eszembe sem jut, hogy az valóban torony, vagy esetleg űrjármű lenne mint azt néhányan magyarázzák. Sőt, talán olvastad már tőlem, hogy én az egész Bibliát a lélekkel magyarázom, azaz elvetem a világi vonatkoztatásokat, hogy aztán majd ismét felvehessem magamra őket, amikor a lelkem már készen fog állni arra.
Szóval: Nem a soknyelvüségünk köszönhető a Bábeli nyelvzavarnak, nem attól élnek a földön magyarok, angolok, franciák, héberek... és mindenféle nemzet. Mert az a magas torony, nem más, mint az a mérce, amelyet az emberek állítottak Isten ellenében, pontosabban fogalmazva, az a pont, amikor az emberek már többre becsülték magukat, mint az Urat. Manapság is találkozunk hasonlóakkal, elég sűrűn. Szóval Isten megharagudott ránk, de nem a világi nyelvünket zavarta össze, hanem a lelkünk nyelvezetét. Ezért van minden embernek külön Isten képe, és ezért nem jutunk sokszor közös nevezőre, mégha egyet is értünk valamiben. /Egyébként számomra ez a legfurcsább/. Na de, hogy ne kanyarodjak el. tehát az Úr összezavarta a lelkünket, hogy szabad akaratából, ki-ki a saját erejére támaszkodva juthasson vissza Hozzá, ha akar. A magvető példabeszéd azt hiszem, ezt jól pédázza. De menjünk tovább. Mózes könyve. Kőtábla. Tízparancsolat. Jézus megmondta, hogy Mózes az emberek szívének keménysége miatt engedett a Törvény erejéből. Nem is mehetett be Kánaánba, ami az én fordításomban az Ószövetség Mennyországa. De vajon a Biblia ezt tényleg egy konkrét emberre érti, vagy ez is általánosítás, példabeszéd, tanítás a lelkünknek, hogy mire kell vigyáznunk. És akkor még itt a Genesis, ami a Teremtés, vagy születés, és az Exodus, ami a kivonulás, vagy halál. Azt kérded, hogy fontosak- e számomra? Hát persze, hiszen ha nem születünk, akkor nem is születhetünk újjá, azaz nem térhetünk meg, és nem is halhatunk meg, hogy aztán a lelkünk, kivonulhasson a testünkből, hogy a jólmegérdemelt jutalmát átvegye az Úrtól. Ugye, hogy meredek, és talán első olvasatra értelmezhetetlen amit most mondtam? Ezért kértem én, hogy maradjunk az Evangéliumoknál. Akkor nézzük csak, hogy mondja el ugyan ezt Jézus az Újborával, és a megtört Kenyerével, a te kérdésedre válaszolva. Apostolok. Legyen az bármelyikük, mind-mind egy külön egyéniség. Ha mi keresztények a bennünk élő Krisztust keressük, és akarjuk megvalósítani, akkor az ezt megelőző állapotában a lelkünknek olyanok vagyunk, mint valamelyik, vagy akár bármelyik tanítvány. Lehetünk Péter, Pál, Tamás, de akár Júdás is... és hidd el, hogy ez nem is olyan nehéz számunkra. Mert ahhoz, hogy Jézus Lelkét, a Szent Lelket megörököljük, olyannak kell lennünk, hogy elnevezhesse a hitünket Kősziklának, tudjunk akkorát fordulni, mint Pál, természetesn Isten irányába, és mondjuk az sem egy utolsó szempont, hogy például Júdást ne elítéljük, hiszen az nem a mi dolgunk, hanem kerüljük azokat a gondolatokat amelyek arra az útra vitték őt, amely...
Na de akkor had kérdezzem meg, nem viselkedünk e mi is úgy, mint Júdás, amikor elítéljük őt. Nem vagyunk e Júdások, amikor imádkozás helyett a foci Eb-t nézzük? Vagy az Istenkövető élet helyett, a földi hívságokat hajhászuk? Ez, és az ilyen dolgok, talán nem nevezhetők árulásnak? Talán nem nevezhető hitszegésnek, ha minden intés ellenére többre becsüljük ezt a világot, mint a Mennyek országának lehetőségét? Hiszen Jézus csak erről beszélt nekünk, mi még is inkább ítélünk, hogy elhihessük, hogy a mi hibáink titokban maradhatnak. Pedig nem fognak. Ez biztos. Nos az én Istenbe vetett hitem erről szól, s bár tudom, hogy első olvasatra hihetetlennek hangzik, csak is így látom értelmét, hogy a Bibliát értelmezzem. Tehát én nem húsvér szereplőkre gondolok, amikor olvasom a Példabeszédeket, hanem megtért, és megtérni szándékozó, vagy éppen az elkárhozás útjára lépő lelkekre. Mert mint már mondtam: Isten a saját képére teremtette az embert, és mivel Isten Szellem, ezért szellemet is kellett teremtenie, amiket aztán magához szólíthat, hogy egyesüljenek Vele, vagy örökre elkárhozzanak. Én, az egyesülést választom, az örök életet, az örök boldogságot, és nem érdekel, hogy ezért miről is kell lemondanom, mert számomra ezek már, csak sokadrangú dolgok.

Köszönöm, hogy elolvastad.